2015. július 10., péntek

Stephen King: Carrie

Fülszöveg:
A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megrázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom! Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad…

Szégyen, nem szégyen ez volt az első Stephen King könyvem… Imádtam! Nem egy vastag könyv, ha lett volna időm maximum 2 nap és kivégzem.

Az én véleményem:
A történet alap sztorija a tipikus elnyomás a gimnáziumban. Carrie-t mindenki „nyominak” tartja mivel az anyja megrögzötten vallásos, ezért Carrie se azt a nevelést kapja, ami kéne neki. A könyv elején egy öltözőben vagyunk. Mindenki nagyban mossa le magáról a testnevelés ártalmait. De Carrie csak áll, mert szégyelli magát a többiek előtt. Azt elöljáróban elmondanám, hogy 18 éves. Az anyukája, vallási őrületéből kifolyólag nem beszélt Carrienek a khmm női dolgokról. Ezért rémül meg annyira mikor vért lát folyni a lábán. Síkit és hisztérikus rohamban próbál segítséget kérni a többi lánytól. Olyanokat kiabál, hogy elvérzik vagy „meg fogok halni”. Ezt azért írtam le, hogy alkossak egy képet a mi kis Carrinkről.
Ami a szereplőket illeti, nem mindenki jó vagy rossz. Kivéve persze Chris. Kezdjük Carrievel. Van egy kislány, akit nem akart az anyja, és többször megpróbálja megölni. Nem hordhat pirosat, mindennap imádkoznak, és csak azért jár iskolába, mert nem engedték, hogy tovább magántanuló legyen.

Sue volt a kedvencem. Igen Ő is benne volt a rosszban, de utána hozzá segítette Carriet élete legszebb estéjéhez (SPOILER: legalábbis az elején szép volt... aztán jött a nagy, BUMM). Feladott valami nagyon szépet, hogy Carrienek jó legyen. Oké, persze Ő sem egy szent, de azokhoz képest, amik a könyvben vannak.

Margaret White érdekes karakter. A lányát gyakorlatilag kínozza és már fent említettem, hogy meg akarta ölni, de azért szereti. Lehet valakit úgy szeretni, hogy közbe meg akarjuk ölni? Azok a nézetek a házasságról és a szerelemről, valami eszméletlenek. A melleket (már bocsánat a kifejezésért) rohadt almának hívja. Ha valaki fürdőruhát vesz fel akkor már rögtön a „sátán szajhája”. Ha Carrie valami rosszat csinált, mehetett a ketrecbe, hogy megbánja a bűnét és imádkozzon. Szóval Őt se mondanám egy szívmelengető karakternek.

Itt van még nekünk Tommy, aki aranyos meg minden, de mégis csak Sue pasija szóval nem lehetne (szigorúan feltételes mód) ANNYIRA kedves Carrievel. Oké én értem, hogy megkérte Sue és örömet akar szerezni neki azok után, ami az öltözőben, de akkor is…

Chrisbe inkább bele se megyek. Kétszínű boszorkány, és még enyhén fejeztem ki magam. A többi karakter is lényeges, de nem kulcsfontosságú.

Nagyon tetszett, hogy King nem csak a cselekményt írta le, hanem cikkeket is írt, amiből még többet megtudhatunk arról az éjszakáról. Mondjuk, mikor a tízedik nézőpontból olvasom végig ugyanazt.

Kinek ajánlom: Aki Stephen Kingtől akar olvasni, de még nem bízik a műfajban vagy esetleg magában.
Mikor: Ha van pár szabadnapod, mert nem bírod majd letenni.
A képen Carrie különböző ábrázolásai vannak, filmben.
Értékelés:


Képek: www.moly.hu www.weheartit.hu 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése