Sajnos a magyar ifjúsági irodalom nem épp a fénykorát éli.
Vannak gyöngyszemek, de vannak borzalmas semmik is. Leiner Laura megosztó, bár
én személy szerint szeretem, még ha nem is váltják meg a világot a
könyvei. Alapvetően azoknak a könyveknek
az írói is jók, amiket nem tennék bele a top 10-be, egyszerűen nem tetszik a
témaválasztás vagy a koppintás, mert sajnos ilyennel is találkoztam már. De
ahogy a mondás szól: „A kivétel erősíti a szabályt!” A mai könyvünk pedig nem
más, mint az Időfutár első illetve
második része. Ha valaki nem szereti az ifjúsági irodalmat, akkor is érdemes
bele kezdenie, mert ugyan tele van olyan dolgokkal, amik egy ilyen regényt
meghatároznak, de mindezek mellett van benne történelem és egy-két komolyabb
téma, ami remélem, hogy a következő kötetekben mélyül még egy picit. Persze
azért ebbe is van botrány, skype és veszekedés.
Újabb történet a könyvről és rólam
Szemeztem vele egy ideje, de se kritikákat vagy molyos
értékelést nem olvastam. Annyira nem érdekelt, hogy utána is nézzek. Egyszerűen
jó volt bámulni a (szerintem) megkapó borítót az egyik barátnőm padján, amikor
más nem kötött le. Végül Ő adta oda az első (második, harmadik és majd ötödik…)
kötetet szerintem megérezte, hogy érdekel. Az első részt már egy hónapja
elolvastam körülbelül csak ki ment a fejemből, mert azonnal ugrottam a második
kötetért. Azért írok, most mert épp ma kérdezte a már fent említett barátnőm,
hogy miért nem írtam még róla. Hát tessék, remélem el is olvasod!
Egy kis összegzés a magyar ifjúsági regényekről
Nem vagyok az a fajta, aki csak azért dob el egy könyvet,
mert az mondjuk holland vagy mondjuk német. De az a fajta se vagyok, aki csak
külföldi könyveket olvas. Mindig a történet és a tartalom dönt. Sajnos ez a
csoport, amibe én is tartozom (véleményem szerint) kisebbségben van. Nagyon sok
ismerősöm nem olvas el bizonyos könyveket, mert „juuuj magyar!” Na, ettől mászok én falra! És ha magyar? Kit
érdekel! Számos magyar író ért el nagyobb sikert. Kertész Imre, Szabó Magda,
Fejős Éva és még sorolhatnám. De vannak új tehetséges szárnybontogatók, mint
Kemese Fanni vagy épp az Időfutár
írói gárdája.
Miben különbözik a kevésbé jó ifjúsági regényektől?
Abban, hogy ha nem lennének olyan jellegzetesek a helyek,
nevek és történetszálak akkor akár egy külföldi sorozat is lehetne. Szeretem
Leiner Laura könyveit, de azokról távolról leüt, hogy magyar író tollából
származnak. Ellenben az Időfutárban (talán
mert az eddig olvasottak nagy része nem is igazán Magyarországon játszódik) nem
feltétlenül érződik a magyarság. Hiába vannak irodalomórák Toldiról és hiába
hangzik el nagyon sok nagy magyar neve is. Alapvetően a könyv olyan, mint Kemese
Fani Pippája, ha nem tudnám, az író nevét el lehetne velem hitetni, hogy
külföldi.
Szereplők
Hanna nekem egy olyan tipikus semmilyen karakter, akit
valószínűleg azért írtak ilyenre, mert így lehet könnyen a helyébe képzelődni.
Úgy beszél, ahogy azt a korában elvárják és úgy is gondolkodik. Tanul, skypeol
és eszik. Valamint mindenben beleártja magát. Minek neki egy rozsdás körző és
minek foglalkozik egy hajléktalannak kinéző öreggel? Miért? Oké értem, hogy
izgalmas, ahogy Sándortól elveszik az öltönyösök, de Hanna te nem James Bond
vagy!
Sándor egy nagyon jól megírt és vicces karakter. Élveztem,
amikor tudott olyat mondani, amit Hanna nem értett, de én esetleg igen. De
mondott olyat is, amire rá kellet keresnem. Az elején teljesen kusza a
kapcsolata a körzővel, de a végére minden helyre áll. Megértek mindent, amit
tett. Persze vannak olyan pontok, amikor csak olvasom a könyvet és szívem
szerint megráznám, hogy „hahó ez itt a jelen, nem kell mindig a múlthoz
hasonlítgatni/ a múltról beszélni!”
Benedict az egyik kedvencem! Beképzelt féri, karakterből
annyi van, mint égen a csillag de Benedict kitűnik közülük.Nem azért mert Ő egy
nagyon régi korban(direkt nem írok konkrét kort) élő 21. századi selyemfiú.
Persze nem 21. századi ténylegesen de akár az is lehetne. Amikor rájön Hannó titkára az megint tapsot
érdemel.
Meltzer is nagy kedvenc. Egy fokkal talán még jobban is
kedvelem, mint Benedictet. Kedves Hannával, és a leírás alapján még egy kicsit
jobban is néz ki.
A csapat (Zsófi, Tibi, Ervin, Bulcsú, Szabika és Edina) hát
az megérne egy külön könyvet is. Edina kicsit eltúlzott amerikai cicababa akart
lenni, de sajnos ez nem lett a leghitelesebb. Túl sok volt a nyávogás, még ha a
természete ilyen is. Ervin cica pedig teljesen összezavart. Miért van Edinával,
ha Hannát „szereti”? Most ő tulajdonképpen az okos vagy a gazdag elkényeztetett?
Bulcsú karaktere nagyon tetszett. Őt is olyan tipikus kockának szánhatták, de
valami teljesen más és viccesebb jött létre. Nem vág közbe Star Wars-os
idézetek vagy ilyesmi, mint a legtöbb vele egy sablonra készült karakter. Szabika
csak azért nőtt a szívemhez, mert van egy hasonló ismerősöm, és ahogy elképzelem,
az ő arcával azokat a beszólásokat elfog egy olyasmi érzés, ami nevetésre késztet.
Rogyák Mária és Géza bá’ a kapcsolatukkal és a
személyiségükkel együtt mehetnének tőlem a süllyesztőbe! De most komolyan, két
(lényegében) jelentéktelen tanár és a szenvedésük számomra annyira unalmas,
mint egy ország gazdasága például. Persze én megértem, hogy kellett valami
kicsit romantikusabb is de akkor inkább hozzák össze Bujdosónét Bulcsúval. Még
az is hihetőbb lenne. Nem csak az a probléma, hogy nem illenek össze, de ezt
még ki is emelik és örülnek neki. Egy bohókás irodalomtanár (persze ez se lett
a legjobban megírva, de nem nagy probléma, ugyanaz a helyzet, mint Bulcsúnál)
és egy „azt sem tudom hol áll a fejem” osztályfőnök… Hát nem is tudom…
Az Időfutár karakterei sem váltják meg a világot, illetve de
csak nem épp úgy, ahogy ilyenkor értjük. Ahogy mondtam nem túl bő karakterek,
nem igazán lehet róluk oldalakat írni. Persze, mindenkinek megvan a maga saját
kissé sablonos természete, de egy kicsit áshatnánk mélyebbre például Zsófi
problémáiban (nem a Tibi féle problémára értem). Vagy esetleg Ervin gondolataiban,
mert őszintén érdekel, hogy most akkor Ő milyen is. Ami viszont egyáltalán nem
érdekel az a tanárok magánélete. Minek ez a történet szál a könyvbe? Nem igazán
látom értelmét, pláne nem is értem az egészet.
Most kicsit úgy hangzik mintha nem tetszett volna a könyv.
Pedig ez nem igaz. Ez(ek) a(z) egyik legjobb ifjúsági regény(ek) ami(ke)t
olvastam. Nem az egyetlenek, mert persze nem erről híres a magyar könyv kavalkád,
de vannak nagyon jó ifjúsági regények is. Csak sokan nem látják a fától az
erdőt.
Kinek ajánlom: Kortalan, de inkább 15 alatt
Mikor: Ismét olyan könyv ami olvastatja magát szóval...
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése