Ha a könyvek a barátaid lennének...

Ha a könyvek lennének a barátaid…

Igaz Barát- Akit régóta ismersz és tudod, hogy örökké veled marad: J. K. Rowling Harry Potter sorozat

Átutazó Barát- Aki csak úgy jött és ment is: Lányok regénye

Vigaszt nyújtó Barát-Aki mindig ott van, amikor szomorú vagy: Leiner Laura Szjg

Potya Barát-Aki mindig ott van, amikor ajándékokat adsz: Anthony Capella a kávék költője

Közeli Ismerős-Aki nem is igazán barát inkább ismerős: L. J Smith Stefan naplója

Most, hogy megvolt a tagnek ez a része, jöhet az indoklás.

Az én TOP 10 idézetem

Az idézeteket ma már egy borzalmasan rövid kereséssel el lehet érni akár a Facebookon is. Persze ott olyan idézetek vannak, mint „Minden perc új esély ara, hogy mindent megváltoztass” ez szép, de sajnos nem igaz. Persze, megvan a lehetőséged a változásra, de teszem azt matek óra közepén talán jobb nem felkiáltani, hogy mától vegetáriánus leszel. Igen számtalan lehetőség van a változtatásra, de van, egy pont amint túl már nem lehet. Igen, nagyon lehangoló és nagyon száraz, de így van. Ne értsetek félre, szeretem az idézeteket, de inkább csak a könyvekből származó kevésbé lelki fröccs szagúakat.

Agymanók

Megint egy gyorsabb poszttal jövök, de remélem, hogy ez annyira nem lesz kusza és elkapkodott, mint a Veszedelmes sorscsapásról írt… valami… Azért vagyok megint ilyen felfokozott állapotban, mert megnéztem egy mesét (nyugalom len majd kifejtem) és elámultam rajta. De nem szeretném tényleg húzni az időt, mert nagyon sok mindent szeretnék leírni.

Mivel sikerült valamit elkapnom ezért egész héten itthon vagyok. Már jobban vagyok, tehát le kell valamivel kötni magamat. Ekkor kerültek képbe a filmek. Elég sokat megnéztem, bár nem mind kötött le és nem mind tetszett. De a ma esti választásom (igen körülbelül 10 perce fejeztem be) az Agymanókra esett. Valami könnyebb mesét szerettem volna, amin elbambulhatok. Hát beletrafáltam egy eléggé komoly témákat boncolgató mesébe. ÉN naivan azt hittem, hogy sikerült olyan mesét választanom, amiben az a legnagyobb probléma, hogy esik, az eső ezért nem lehet kimenni, játszani. Ebbe minden volt csak az nem. 

Karácsonyosodjunk!

Mivel most nem olvasok semmit arra jutottam, hogy így, november közepén neki állok a karácsonyi témának. Igen ez is amolyan lesz, mint a Coco Chanel féle téma csak persze karácsonnyal. Most karácsonyi hangulatfokozókat szeretnék összegyűjteni. Remélem tetszeni fog és nem csak olyan unalmas sokat ismételgetett semmiség lesz!

Az egyik alapvető és biztos módszer a zene. Persze ezzel nem mondtam szinte semmi újat. Amitől azonnal táncra perdülök, és szinte neki állok ajándékot csomagolni vagy fát díszíteni, na, az a tökéletes karácsonyi szám. Rögtönöztem egy 5-ös listát a kedvenceimből.

Leiner Laura: Illúzió

Leiner Laura a magyar írói gárda egyik legmegosztóbb írója. Valaki vagy fallja a könyveit vagy dobja a süllyesztőbe akár olvasás nélkül is. Persze vannak kivételek, aki elolvassák, és csak azután fejti ki róla a negatív illetve pozitív véleményét. És ez így jó! Mármint elég helyen írtak már róla, hogy mi lenne, ha mindenki ugyanazt szeretné. De gondolhatunk a Lego kalandra is. Ott, mindenki ugyanazt a zenét, sorozatot és ételt szereti. Persze nem mondom, hogy ha mindenki ugyanazt a könyvet szeretné, akkor rögtön megpróbálna minket tönkretenni egy ambiciózus milliomos. De megint eltértem a könyvtől…  Leiner Laura ontja magából a könyveket, és ami trilógiának indult néha lehet sorozat is. Talán marketing fogás, talán tényleg volt még írni valója Laurának. Igen, Laura könyvei nem épp azok a fajta könyvek, amiben olyan hatalmas témák vannak boncolgatva, hogy utána én is depressziós leszek. A könyvei olyan kikapcsolódást nyújtanak, amit nagyon kevés író/nő tud elérni. A 400 oldalas könyvet még a lassabban olvasók is kiolvassák 2-3 nap alatt. Olvasod, olvasod és egyszer csak vége. Persze úgy, hogy szenvedj a következő kötet megjelenéséig. Talán ez is csak egy ügyes húzás, de ha az is kit érdekel? Minden könyvnek úgy van vége, hogy meg akard, venni a következő kötet különben elfelejted, vagy csak lustaságból elhatározod, hogy neked tökéletesen le van zárva a vége. Akkor minek vedd meg a következőt? Az csak ILLÚZIÓ, hogy mindenki ugrik a második kötetért, ha az elsőnek is tökéletes vége van. Igen az illúzió egy szörnyen erőltetett vicc volt a könyv címével kapcsolatban. Leiner Laura-Illúzió.

Kivételesen nincs a kézbevételéhez sztorim egyszerűen csak megrendeltem, nem ért ide amíg szünet volt, hétköznap jött meg suli időben, volt egy kis keveredés de aztán kikötött nálam. Ez is teljesen szokványos nem?

Gayle Forman:Hová tűntél?

Ahogy azt már párszor leírtam nagyon sokan válogatnak a könyvek között, mert általánosítanak. Valakinek elege van a vámpírokból, mert már annyi helyen látta, olvasta vagy éppen hallott róla. Igen sajnos a mai vámpír és a régi vámpír olyanok akár tűz és víz. Az egyik elég a napon a másik meg egyszerűen csak csillog. De nem akarok eltérni a témától ez csak egy hasonlat volt és nem akartam leszólni semmit, mert tetszett az Alkonyat is és az Interjú a vámpírral is. Csak arra akartam kilyukadni, hogy már annyi könyv van, amiről senki nem tud semmit, csak egy szűk réteg olvasta, de amint megfilmesítik, tönkreteszik vele a régi hűséges olvasók élményét, de mind emellett egy csomó más embert vesznek rá az olvasásra „Ha a film jó volt a könyv is az” alapon. Arról lehet vitatkozni, hogy most ez rossz vagy inkább jó, de nem ez a lényeg. Én csak előre be akartam vezetni egy könyvet, amivel meg fogom cáfolni a fent leírtakat.

Csongor és Tünde valamint Szentivánéji álom

Minden könyvet lehet csoportosítani. Némelyiket csak egyféleképpen, míg van, amit többféle tulajdonság szerint. A klasszikusok az utóbbiba tartozik. Vannak olyan klasszikusok, amiket csak azért vesz kézbe az ember-már, ha egyáltalán kézbe veszi-, mert kötelező olvasmány. Nagyon sok ilyen könyv van, de azért akad még több kivétel. Persze ízlések és pofonok, de nekem ilyen volt a Nagy Gatsby, a Rómeó és Júlia vagy épp az a két könyv illetve színdarab, amiről írni fogok. Ezek a szigorú csoportosítás szerinti klasszikusok. A másik alcsoport pedig az olyan könyvek csoportja, amit a népszerűség tett valamilyen szintű klasszikussá. Harry Potter, Stephen King könyvei vagy épp Fejős Éva írásai és tudom, fáj bevallani mindenkinek, de az Alkonyat is. Én mindkét csoportból olvastam már bőven és szeretem is őket, bár be kell vallanom azért nem mindet. Nem is húzom tovább az időt, beszéljünk egy színdarabformába öntött tündérmeséről és egy komédiáról, ami annyi szálon fut, mint egy George R. R. Martin regény.