Ha a könyvek lennének a barátaid…
Igaz Barát- Akit régóta ismersz és tudod, hogy örökké veled
marad: J. K. Rowling Harry Potter sorozat
Átutazó Barát- Aki csak úgy jött és ment is: Lányok regénye
Vigaszt nyújtó Barát-Aki mindig ott van, amikor szomorú
vagy: Leiner Laura Szjg
Potya Barát-Aki mindig ott van, amikor ajándékokat adsz:
Anthony Capella a kávék költője
Közeli Ismerős-Aki nem is igazán barát inkább ismerős: L. J
Smith Stefan naplója
Most, hogy megvolt a tagnek ez a része, jöhet az indoklás.
1)Kell egyáltalán indokolni?
2) A regényhez úgy viszonyultam, hogy tetszeni fog, mert a
barátnőm imádta és amúgy is… Párizs. A könyv maga nem volt rossz, a történet is
izgalmas volt, de érződött rajta, hogy nem igazán az én korosztályomnak
íródott. Oké, van egy csapat gimnazista, akik szerelmesek lesznek, összevesznek,
kibékülnek és egy sereg olyan dologba ütköznek, amit egy „kis nagylány”
elképzel a tini korról. Most csak egy
példát hozok fel és azt is nagy körvonalakban. Itt van nekünk egy lány, akiért
mindenki bolondul az osztályban, de Ő kisfiúknak tartja őket. Ezzel nincs is
semmi baj, ha nem egy SOKKAL idősebb srác tetszik meg neki. Higgyétek el,
tényleg sokkal idősebb. Aztán ott van még a másik lány problémája. Arra a
következtetésre jut, hogy az apja beleszeret egy másik nőbe. Nem taglalom, hogy
ez igaz vagy nem. Lényeg a lényeg, elkezd nyomozni. Amikor egy lány James
Bondosat játszik akkor a könyv még inkább küzd akarva vagy akaratlanul, hogy
egyre kisebb korosztály bolonduljon érte. Nos, alapból nem rossz. Nekem a
francia hangulatot átadta csak inkább tűntek 10 éveseknek a szereplők, mint
gimnazistáknak. 
3) Tipikusan olyan regény, amit az ember vagy nagyon szeret,
vagy nagyon utál. Én logikusan az előbbi csoportba tartozom. Sok barátom unta
Rentai Renáta életét. Nem tudom mit vártak egy olyan regénytől, ami egy gimiről
szól, de hát ízlések és pofonok. Nekem személy szerint nagyon sok vicces
pillanatot okozott. Néhány résznél be kellett csuknom a könyvet, bár lehet,
hogy az én humorommal van baj. Ha bármikor annyira szomorú lennék, hogy az
aktuális könyvem nem segít akkor tuti, hogy ehhez nyúlok.
4) Ezt úgy értettem, hogy „hálátlan” a könyv. Anthony Cappela
az egyik kedvenc írom. Egy könyvét olvastam csak ki A jégkirálynőt, de az a könyv elvarázsolt. Bevallom nem kis elvárással
álltam neki a másik könyvnek. 50 oldalt bírtam ki. Az a könyv engem annyira
untatott. De tényleg. Úgy éreztem, hogy nem történt semmi. A főszereplő se nőtt
igazán a szívemhez. Egyszóval: inkább nem!
5) A sorozatot nagyon szeretem, de a könyv… Abból elég volt
2-3 rész. Nem tudom pontosan, hogy meddig olvastam, de nem nyerte el a
tetszésemet. Viszont a kiegészítésnek szánt Stefan naplója annál inkább. A
sorozatban is azokat a részeket szerettem, amikben visszaemlékeznek az 1800-as
évekre mikor Katherine „jó” volt és az egész olyan idillinek tűnik, persze csak
a felszínen.
Tudom nem lett túl hosszú és, hogy régen volt már egy
konkrét könyvről szó. Én próbálkozom, de nem találom azt az egyetlen könyvet,
ami teljessé tenné a kihívást. Majd körbenézek a polcomon és keresek egy
kivesézhető könyvet, amiről majd írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése