Könyvtárban jártam...

Persze nem először. De egy sorozat első résznek szánom. Hiába vagyok lelkes gyűjtő, a mennyiséget, amit elfogyasztok, nem lehet pénztárcával bírni. Mivel anyukámtól származik a könyvszeretetem, adott, hogy ő vitt el először a könyvtárba. Bár nem emlékszem, csak már arra, hogy rendszeresen járunk. El se tudom képzelni, hogy milyen lehetett neki ott ülni velem a gyerekrészen és várni, hogy eldöntsem, melyik mesekönyveket viszem haza. Persze olvasni nem tudtam még (4-5 évesen), de élveztem a nézegetést is.  A „felnőtt könyvtár” mindig is egy rejtélyes hely volt. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen könyvek lehetnek ott, hogy anya nem igazán akart oda engedni 7 évesen. Most már megértem. Persze sose volt olyan, hogy tabu egy könyv. Azt olvashattam, amit szerettem volna, vagy legalábbis sose választottam olyan könyveket, ami ellen kifogása lett volna valakinek. Aztán egy szép napon közöltem anyával, hogy én megyek vele a felnőtt részre, olyan 12 évesen. Annyira új volt az egész hely, nem ismertem a polcokat, nem tudtam mi hol van ezért leginkább csak anyukámat követtem és vártam, hogy a kezembe nyomjon egy könyvet „ez tetszene” kijelentéssel. Körülbelül itt kezdődött a vörös pöttyös/vámpíros korszakom, ezért nagyot dobbant a szívem, amikor találtam egy polc szakaszt, ami tele volt. Ez bátorított fel, innentől kezdve egyedül böngésztem. Végül egyre bátrabb lettem és már egyedül-barátokkal is mertem. Az alsós könyvtári programokat utáltam. Ott kellett ülni és barkácsolni. Nem olvashattam vagy nézegethettem, mert épp színes papírból csináltam hajót. Utána meg alig hagytak időt és mindenki csak egy könyvet vihetett. Mázli, hogy itt még anyával is mentem így nem utáltam az egészet pár rossz emlék miatt. Gondoltam a kezdet lesz a legjobb előszó.

American Horror Story: Asylum

A nagy nyereményjáték láz még mindig tart (legalábbis részemről) de nem akartam megint nagyobb időszakot kihagyni, már amennyire a 2 hét nem számít bele. Most nem egy könyvet hoztam nektek, hanem egy teljesen új bejegyzés típust, ami még nem volt. Hasonló ugyan már előfordult, de gondoltam megpróbálkozom ezzel is. Sokszor emlegetem, hogy nem célom csak a könyvekre specializálódni és bár biztos, hogy nem tudok úgy írni, ahogy egy könyvről tenném, szeretném magam több mindenben kipróbálni. Hamarosan jön egy bejegyzés, amit már nagyon várok és összesen ötven oldal választ el a végétől, de pontosan tudom, hogy utána még kell pár nap a feldolgozásra és agyalásra. Természetesen a bejegyzés enyhe halloween hangulata nem véletlen. De ugorjunk is neki a mai témának, ami a Briarcliff elmegyógyintézet falai közt kezdődik.

NYEREMÉNYJÁTÉK!

Idén kicsit korábban köszönt be a karácsony, mint vártam. Persze nem szó szerint. Ahogy azt a cím már elárulta, a blogra céloztam. Tavaly nyáron kezdtem el és úgy érzem most nőttem fel egy nyereményjátékhoz. A célja, hogy örömet okozzak nektek, egy icipicit népszerűsítsem magamat és szerezzek egy szép emléket a blogra. Nem vagyok híve a likevadász játékoknak ezért lesz még egy kis csavar.

Mit is nyerhetsz?

Egyik könyv se kimondottan karácsonyi vagy épp ünnepi… sőt! Viszont arra figyeltem ó, hogy az egyik olyan legyen, ami nem kimondottan egy nemnek íródott. Ez pedig az előző haul bejegyzésben már említett Fogadj el! Rácz-Stefán Tibortól. A másik könyv pedig a meglepetéskönyv Sarah MacLean – A csábítás kilenc szabálya (A csábítás kilenc szabálya 1.).

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hiszel ​magadban?

Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.

Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.

Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?

Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.

A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya ( A csábítás kilenc szabálya 1.)

Mindenki ​​ismeri a szabályt, hogy egy tisztességes fiatal lady nem lopózik be egy rossz hírű márki otthonába, szenvedélyes csókot követelve tőle. Ám Lady Calpurnia Hartwell minden szabályt megszeg, hogy meghódítsa ezt a nőcsábászt…

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfi módra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.

Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél, és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy végre élvezni fogja az életet!

De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kellene egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.

Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk…

Amit tenned kell érte

Ahogy említettem nem a likeokra megy ki a játék, de feltétel, hogy kedveld az oldat és, hogy feliratkozz a blogra. A megosztások nem kötelezőek, de plusz pont jár érte ;) (értsd: eggyel többször kerülsz be a képzeletbeli kalapba)

Ami viszont érdekessé teszi ezt az egészet, hogy írd, meg szerinted mi lenne a tökéletes ajándékkönyv. Karácsonyra, szülinapra vagy névnapra, az alkalom mindegy. Ha van, kedved írhatsz hozzá indoklást is, de ez sem kötelező (csak újabb esélynövelés).

A jelentkezés jöhet kommentben, ha neked egyszerűbb (Facebook/blog/moly lényegtelen mindent átnézek majd) vagy e-mailben ide: csenge.hajszan@gmail.com

Határidő: 

november 15, vagyis egy kicsit több mint egy hónap

Sorsolás az azt követő hétvégén lesz, így biztosan nem csúszok meg. A nyertessel majd felveszem a kapcsolatot, egyeztetünk szállításról és hasonlók. Mindent én állok, neked nem kell fizetni semmit. Amennyiben a győztes nem jelentkezik, újrasorsolok.

Így a végére pedig, tudom talán kicsit kori a telet emlegetni, de nem bírtam tovább. Igen, nekem is nagy élmény ez az egész, és hihetetlenül kusza volt (innen is köszönöm AniTiger segítségét és türelmét :) ) de most már remélem, hogy minden zökkenőmentesen megy majd. 

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

„– A kuvik csak éjjel szól, báró úr! Nappal az olyan madár aludni szokott.
– Sebaj – rántott a vállán mosolytalanul, s tán kissé sértődötten Richárd. – Akkor majd legfeljebb olyan kuviknak hisznek, aki alvászavarban szenved."

A könyvről

Budapest, ​​1896. 

A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. 
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. 
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.