Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

„– A kuvik csak éjjel szól, báró úr! Nappal az olyan madár aludni szokott.
– Sebaj – rántott a vállán mosolytalanul, s tán kissé sértődötten Richárd. – Akkor majd legfeljebb olyan kuviknak hisznek, aki alvászavarban szenved."

A könyvről

Budapest, ​​1896. 

A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. 
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. 
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

A történelmi regényeket az emberek többségével én falom, nagyon szeretek idő utazni pláne, ha egy kedves korszakomat dolgozzák fel. A krimiket viszont alapjáraton nem szeretem. Nekem nem ad semmit, ha találgatok, hogy ki is ölt meg kit. Nem az én világom és hiába próbálkoztam eddig valahogy egyet se sikerült elolvasnom (oké klasszikusokat még nem vettem kézbe). Aztán jött a Loveclub és mindent gyökeresen megváltoztatott (tekintsünk el a ténytől hogy inkább thriller, mint krimi). Faltam a könyvet (mármint amikor nem kellett pihennem a sok brutális jelenet miatt) és ez bizonyította be nekem, hogy én bizony képes vagyok ilyet olvasni. Talán ha nincs, ez a könyv nem kezdek neki a mai értékelésre szánt kötetnek se. Akkor pedig valami fantasztikus dologból maradok ki. Persze tudnám még Levente könyvét is dicsérni (húúúú de sokáig) de azt egyszer már megtettem ITT és tervezem megtenni még egyszer (csak akkor kicsit SZIGORúbb leszek). De visszatérve a könyvre. Félve álltam neki, mert egy barátnőm elrettentett azzal, hogy a sztori nem rossz, de a nyelvezet erőltetett. Emiatt még kritikusabban álltam neki a könyvek és jobban figyeltem a szöveget. Ennek ellenére se fedeztem fel benne semmi zavarót (az elején bogarásztam, mert ott tartott az említett barátnő) így koncentrálhattam a történetre.

Szereplők

Hangay Emma, 16 éves Marosvásárhelyi fiatallány, aki kíváncsi a millenniumi felfordulásra, ezért felutazik Budapestre a nagynénjéhez és annak fiához 1896-ban. Még bele se tudta magát vetni a forgatagba a második napon el is tűnik. Nem meglepő módon a néni és a kuzin nem hallottak róla semmit (miért is hallottak volna, ha az ő felügyeletük alatt tűnt el?). Mindenki azzal nyugtatta a kedves papát, hogy biztosan csak megtetszett neki egy férfi és lelépett vele vagy csak szimplán a város tetszett meg neki. Ám négy évvel az eltűnése után levél érkezik tőle.

Hangay Mili a levél érkezésekor 17 éves, így ő is felutazik ugyanazokhoz a rokonokhoz, hogy utána járjon a dolgoknak. Sokra nyilván nem jut és kezdi feladni, amikor megtalálja a brutális gyilkosság áldozatául esett nagynénit. Történnek a dolgok és Mili szembe találja magát a trilógia névadójával Ambrózy báróval.

Schützer Ottó az unokatestvér. Hát először gonoszként indul aztán félig-meddig szenvedő alany lesz, de ettől függetlenül nem szeretjük.

A nagy tiszteletnek örvendő báró hideg és távolságtartó valamint zavaróan anti-feminista (létezik ilyen szó?).  Milit is csak egy baleset miatt hajlandó megtűrni az édesanyjával közös villában. Emellett szabadidejében (vagyis mindig) szeret Sherlock Holmest játszani. Nyomoz, kioktat, és egész eseteket fordít át. Persze jóképű és mégis megnyerő. De hát neki is kell egy defekt nem? Vágjuk le a fél karját! Mármint szó szerint. A bárónak hiányzik a fél karja, ismeretlen okból kifolyólag.

Agáta mama, a báró édesanyja és Mili pártfogója.  Ő testesíti meg a tökéletes, kifinomult ladyt. Engem folyamatosan Scarlett anyukájára emléketetett az Elfújta a szélből. Mindig kifogástalan a megjelenése, pozitív ember és azt a hatást kelti benned, hogy te is birtokosa vagy ezeknek a fantasztikus tulajdonságoknak. Az egyetlen „szoknyás” akit Richárd (Ambrózy báró) nem tart kevesebbre, mint bármely más férfit.

Vannak még itt kedves és szerethető emberek a háznál, mint Terka néni a szakácsnő és ideiglenes nevelőnő vagy Isti a mindenes (?). Feltűnnek még olyan nagy nevek, mint például Jászai Mari. A könyv nagy érdekessége és plusz értéke, hogy Böszörményi Gyula csakis élő és valamilyen formában nyomot hagyott embereket választ karakterének. Persze általában csak a neve és a lakása esetleg a munkája egyezik a valósággal, de jó érzés a tudat, hogy egykor élő emberek jelennek meg a lapokon. Most gondolj bele, 100 év múlva talán a te nevedről is olvasnak egy hologramos könyvben (jaaaj de remélem, hogy nem lesz igazam és marad a nyomtatott könyv).

A trilógiáról

Szóval van ez az első kötet, amit nyáron olvastam (útban Budapest felé egy kisebb nyaralásra, ironikus nem?). A második A Rudnay-gyilkosságok címet viseli, és jelenleg ezt olvasom. Ezután jön egy feledik kötet (vagy még annyi, se mert nincs meg 100 oldal) a Beretva és Tőr, ami a második kötet egy elhanyagolt esetét fejti ki részletesebben. A lezáró kötet címe Ármány és kézfogó, de erre a kötetre várnunk kell novemberig. Szörnyű lesz elbúcsúzni a pökhendi bárótól és a nyughatatlan Militől… Nem is tudom, hogy teszem majd túl magam a dolgon.

Ennyi lettem volna mára, remélem tetszett és kedvet kaptál a könyvhöz. Az „eseményt” pedig nem felejtettem el, csak még kellenek bizonyos előkészületek.

Amit most olvasok: Böszörményi Gyula – A Rudnay-gyilkosságok

Amit most hallgatok: Heincz Gábor ’Biga’ számok non-stop

Pinterest tábla a képekkel.