2016. december 9., péntek

Leiner Laura: Kezdet (A Szent Johanna Gimi 1.)

„A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz.”

A könyvről
Egy sorozat a való életről 
Egy sorozat, amely itt és most játszódik 
Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások 
A történet rólad is szól!


Amikor magával ragad a nosztalgia, azt szeretem. Amikor újra bele tudom élni magam az adott helyzetbe, azt még jobban. De ha mindez egyszerre jön, akkor csak kapkodom a fejem, hogy mi történ. Pontosan ez történt, pár héttel ezelőtt. Épp a polcomat pakolgattam, amikor a kezembe került az SZJG kalauz. Alapvetően szeretek egy kicsit komolyabb (értsd: olyan, amit a legtöbb ismerősöm kézbe se vesz) könyveket olvasni. Ezért található meg annyi klasszikus az el kell olvasni listámon, valamint a már elolvasott listámon is. De őszintén, azok a könyvek állnak közel az emberhez, amibe bele tudja élni magát. Mert bármennyire gyönyörű Scarlett és Rhett Buttler története vagy épp Florenzo szerelme, nehéz elképzelni, hogy ez most is megtörténhet. De térjünk rá a lényegre!

Miért vettem kézbe?

Másodszorra olvastam el, ám tőlem teljesen szokatlan volt az egész helyzet. Nem nagy titok, most mentem gimnáziumba, részben ezért jött a késztetés. Ami még eltért tőlem, az a forma. A papír mindig teljes előnyt élvez. Sokan próbáltak már rávenni egy e-bookra, de kitartottam, mert én nem csak a tartalom miatt veszem őket. Az hagyján, hogy jól mutatnak a polcomon az érzés is más. Viszont ezt a telefonomon olvastam. Hirtelen indíttatásból töltöttem le és egy unalmas alkalommal vettem elő és kezdtem el a buszon. Érdekesség, hogy csak ott olvastam (illetve néha az olyan órákon, amik nem követeltek feltétlen figyelmet) de ennek ellenére is elég hamar végeztem vele.

A tanulság

Most ezzel kezdem, mert így egyszerűbb lesz kifejteni a karaktereket. Az egyik nagy meglepetés, amit első olvasásra nem vettem észre vagy csak akkor szimplán nem foglalkoztam ilyenekkel, hogy megvan Laura titka. Könnyű és (jó értelemben) sablonos szereplőkkel dolgozik.  Na jó, ez teljesen egyértelmű volt. De bennem most tudatosult igazán.

A szereplők

Furcsa, hogy úgy írok először szereplőkről, hogy mikor olvastam régi barátként köszöntöttem őket. Ettől függetlenül Reni még mindig nagyon könyvmoly, és nagyon én vagyok. A legjobb, hogy most, hogy gyakorlatilag azonos vagyok vele (kor tekintetében) és átélem, amit ő, látom, hogy teljesen reális. Minden ismerős és lehetséges.

Virág az a karakter, akit szerettem mindig is, ám most egy picit, tényleg csak nagyon picit, de kezdett bosszantani néhány megmozdulása. Viszont extra pozitívum, hogy szintén nagyon hiteles karakter és mindentől függetlenül a szívedhez nő pár fejezet után.

Arnold az, akit nem igazán tudok elképzelni. Mármint mikor régen olvastam akkor teljesen az volt bennem, hogy „húúú de nagyok” meg „húúú de messze van még”. Arnold akkor tökéletesen illet a képbe, de én még mindig nem tudom elképzelni 15 éves fiúként csak. Talán hatással van rám, az, hogy pontosan tudom a végkifejletet.

A többi szereplőről nem szeretnék nyilatkozni, mert itt még nem igazán ismerjük őket. Ugye Reni szemén át látjuk az egész iskolát, ezért csak azokról az emberekről tudunk egy teljes képet alkotni, akik vele beszélnek.

Amit tapasztaltam

A regény nagyon valós. Viszont látszik az a pár év elcsúszás is. Persze nem vártam semmit ilyen szempontból csak egy megjegyzés. Még mindig teljesen értem, hogy miért vett rá annyi embert az olvasásra és még mindig örülök neki.

Kinek ajánlom: Hát az előbb leírtam erről a véleményemet. Mindenki számára megfelelő könyv (természetesen a korosztályon belül) mert könnyű találni benne valamit amibe, lehet kapaszkodni.

Értékelés:



Amit most olvasok: John Green · Maureen Johnson · Lauren Myracle – Hull a hó

Amit most hallgatok: Justin Bieber: Let Me Love You és teljes Punnany Massif láz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése