2017. január 22., vasárnap

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

„Külső szemlélőként a fiú ugyanolyannak tűnt, mint mindig. Mintha az elmúlt egy óra egyáltalán nem lett volna hatással rá.”

A könyvről
Hiszel ​magadban? 
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid. 
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete. 
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat? 
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. 
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll. 
Van egy pont, amikor már nincs tovább. 
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj. 
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

Ma egy nagyon érdekes témát hoztam nektek. Nem, az érdekes nem is megfelelő szó. Egy nagyon aktuális témával készültem. Igazság szerint mindig is az volt, ám az utóbbi időben mintha felerősödött volna. A könyv elég komplex, nagyon sok témát találunk benne, ám néhányat csak említés szinten. Előre leszögezem, nem vagyok pszichológus vagy szakértő, így előfordulhat, hogy valamit rosszul értelmezek, vagy máshogy gondolok. Azért vettem kézbe, mert őszintén felkeltette az érdeklődésemet. Egy könyv, a korosztályomról, amit elvileg nem is olvashatnék? Plusz a tartalom alapján is láttam, mennyire reális. Megint csak egy olyan dolog, ami bárkivel megtörténhet.
A történet
Két főszereplőnk van Petra és Dávid. Petra a vidéki lány, akit gyakorlatilag minden gimnáziumban megtalálhatunk. Ahogy már említettem az egész regény annyira valóságos, az ilyen dolgok miatt. Amikor egy felnőtt nem úgy írja le a fiatalabb korosztályt, ahogy látni AKARJA, hanem amilyenek valójában. Ez a baj általában a legtöbb hasonló regénnyel. Semmi köze a valósághoz. Ám Rácz-Stefán Tibor a kemény igazságot írja le. Ne szépít, nem próbálja még rosszabbnak feltüntetni. Egyszerűen leírja. Szóval Petra azzal a problémával küzd, amivel olyan sokan. Nem tud beilleszkedni. Illetve ettől fél. Szintén nagyon reális gondolta, hogy mennyire dominál a pénz. Ezt is észre lehet venni a valóéletben még a középiskolákban is. Petrának egyáltalán nincs sok pénze. Ám egy ösztöndíj segítségével felvételt nyer álmai gimnáziumába, a Szép Reményekbe. Itt emelném ki mennyre tetszett az ellentét az iskola neve és hangulata között. Az egész hátulütője, hogy hiába jó az oktatás és hiába egyenes belépő bármely felsőoktatási intézménybe, tele van gazdag és menő tanulókkal. Így Petra jogosan retteg a kiközösítéstől. Ám megtalálja, a kiskaput majd egy apró hazugságból egy egész történetet kreál. 
Petra egyetlen mentsvára Dávid lehet, aki szintén elit körökben forog, ismeri az osztálytársait ovi óta, de nem érzi jól magát köztük. Felszínesnek, kétszínűnek és gonosznak tartja őket. Már számolja a napokat az érettségiig, amikor először megpillantja Áront. Áront úgy lehetne leírni egy szóval, ahogy a legtöbb álom pasit: Cortez. Egyébként tényleg hasonlóan képzeltem el. Itt fel is tűnik a második domináns tabu, a homoszexualitás. Dávidnak megtetszik Áron. Ismét kiemelem, nem vagyok szakértő, de tetszett, hogy nem úgy változott meg Dávid identitása, hogy meglátta Áront és a karjaiba hullott. Már régóta élt együtt a titkával és nem mondta el senkinek. Áron viszont egyből kiszúrja és ki is használja. Gonosz megjegyzéseket tesz, tréfát űz Dávid szörnyű helyzetéből, de ami a legmeglepőbb hallgat. Oszlopos tagja a menő társaságnak ám mégse árulja el Dávidot. Ez a tette engedi sejtetni, hogy mégse olyan gonosz, mint amilyennek tűnik.
A tabuk
Ahogy mondtam feltűnik a kirekesztés, a mentális bántalmazás és a homoszexualitás. Ám ezen kívül apróbb említésekkel az elhanyagolt gyerek, és ami lesz belőle. Valamint az, hogy milyen is, amikor az ember édesanyja prostituáltként dolgozik. Az is, hogy milyen személyiség torzulást eredményez a családon belüli bántalmazás és a nő semmibevétele. Hogy mennyire el tudja veszteni egy fiú a tiszteletet és az emberséget egy nővel szemben ennek következményeként. Ha már szülők, akkor azt is láthatjuk milyen, amikor egy gyerek és a szülő úgy elidegenedik egymástól, hogy olvasni is rossz. Hirtelen ennyi jutott eszembe, de teljesen biztos vagyok benne, hogy még legalább ennyit fel tudnék fedezni benne egy másodszori olvasásra.

Az öngyilkosság
Erről direkt nem írtam, mert úgy éreztem, hogy külön részt kell neki szánnom. Egy elég erős oldala a könyvnek és megpróbálom spoiler nélkül leírni a tapasztalataimat és a gondolataimat. Számomra ez a világ, szerencsére teljesen ismeretlen így nem tudom, hogy ez is annyira reális e mint a többi része a könyvnek, de gyanítom igen. Ha így van, akkor mélyen elkeseredtem. Tényleg létezne olyan, hogy egy tinédzserre annyira nem figyel senki, annyira nem foglalkozik vele, hogy megváltásként gondol a halálra? Sajnos én is tudom a kérdésre a választ. Ezért is tartottam okos ötletnek beletenni a két segélyvonal számát az utószóba.
Az érzéseim
Vegyesek, egyrészt mert a könyv nagyon megrázó és valamilyen szinten értem a korhatárt, de úgy gondolom, aki elég érettnek és erősnek tartja, magát a témához ne tántorodjon el, mert sokat ad a könyv. Olvastatta magát, ami csak kiemeli az író fantasztikus, gördülékeny stílusát. Ha egyszer lesz gyerekem, és elég idős lesz hozzá biztos, hogy a kezébe nyomom. És most is próbálom minél több barátomra és ismerősömre ráerőszakolni. Mert a könyv bemutatja milyen, amikor valakinek semmiért nem kellett az életében soha felelősséget vállalnia. Ettől függetlenül szerintem Petra nem feltétlenül védtelen áldozat. Ha megjátszod magad, eljátszod mások bizalmát. És ez volt a tökéletes végszó.
Kinek ajánlom: „aki elég érettnek és erősnek tartja, magát a témához ne tántorodjon el”


Értékelés:

Amit most olvasok: Julie Orringer – A láthatatlan híd

2 megjegyzés:

  1. Kedves Csenge!
    Nagyon jó volt olvasni a véleményed, örülök, hogy tetszett a könyv :) Köszönöm az értékelést!
    Üdv,
    a szerző

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves szavakat itt is :) Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy számomra volt hatalmas öröm (már amennyiben illik ilyet írni, a témára tekintettel), hogy elolvashattam!

      Törlés