Totth Benedek: Holtverseny

Nehezen állok neki ennek a bejegyzésnek. Nem azért mert nem tetszett a könyv vagy nincs kedvem írni. Egyszerűen olyan nehéz egy annyira őszinte és nehéz olvasmányról írni, mint Totth Benedek Holtverseny című könyve. Először röviden szeretném elmesélni nektek, hogy hogyan is jutottam el a könyvolvasásáig. Minden a budaörsi uszodában kezdődött… Ironikus nem? :D A lényeg, hogy elmentem strandolni a keresztanyukámmal és a gyerekeivel. Ott volt egy másik „család” is. Egy férfi és a kisfiai. Meg is említette a keresztanyám, hogy író és mesélt már a könyvéről tavalyelőtt. Persze, hogy nem emlékeztem. Nem is tulajdonítottam neki különösebb figyelmet, mert én kis naiv azt hittem gyerekkönyvről van szó. Mekkorát tévedtem… Hozzá tartozik még a sztorihoz, hogy akkor néztem meg az egyik kedvenc könyves youtuberem (Andihoz itt a link) videóját, amiben szóesett a Holtversenyről is. Később mikor hazaértünk a kezembe lett nyomva a könyv. Meglepődtem, természetesen. Mellesleg 2 napom volt kivégezni, mert mentem haza, de meg lettem nyugtatva: „Az egyik jó tulajdonsága, hogy nagyon mai a szövege”. De még mennyire. :D Aki nem ismeri annak elmondom, hogy nem egy vastag könyvről beszélünk maximum 300 oldal, viszont sok benne az emészteni való. De térjünk át a lényegre…

Inkább Book Tag

Az első bejegyzés, amit előre írok meg… Az előbb tettem fel a „Megint csak én…” címet viselő posztot és gondoltam megírom még ezt. Mint a tagek többségét ezt is AnitTigernél láttam J Szeretem a blogját na… Persze hallottam már róla, de az ő enyhe célzása adta meg az utolsó löketet. A tag neve: Inkább Book Tag. Meglátjuk mi sül ki belőle :D Persze megint a szokásos probléma miről írjak még, hogy elég hosszú legyen a bevezető? Ide fogom leírni, hogy mit, tervezek még feltölteni: Egy értékelést Totth Benedek Holtverseny című könyvéből, és ha minden jól megy, akkor Nicholas Sparks Kedvesemjéből is. Elég hosszú már?

Megint csak én...

SZIASZTOK! Igen, végre megérkeztem! Illetve visszajöttem. Talán észrevettétek, talán nem, de eltűntem egy kis időre. Ennek nincs különösebb oka csak egyszerűen elutaztam és nem készültem fel, azaz nem írtam meg előre semmit. Gondolkodtam, hogy, miről kéne bejegyzést írnom és végül arra jutottam, hogy nem lesz konkrét téma, vegyítek mindent. Lesz egy mini (tényleg mini) haul, kis beszélgetés, egyszóval minden.

Kiera Cass: Párválasztó történetek 2.

Talán most először fordult elő velem, hogy nem érdekelt, szépnek tűnök vagy sem. Ugyanis annak éreztem magam.

Nem véletlenül vártam eddig ezzel a bejegyzéssel. Akkor legyen most egy kis Párválasztó túladagolás. Nem rég a filmről írtam, most akkor következzen a második kiegészítő kötet. Elöljáróban annyit, hogy nem túl vastag, sok benne az emészteni való, de egy eseménytelen délelőtt (vagy akár esetemben, egy eseménydús) és már ki is olvastad. A szerkezetéről még gyorsan itt a bevezetőben, hogy ne nézzen ki olyan furcsán J Szóval, a borítón mindössze két cím van. A királyné, A kedvenc. Én is azt hittem mikor megvettem, hogy akkor most olvasok egy jót Amberly királynéról és Marlee történetéből is többet megtudok. Aztán belelapoztam és még négy meglepetés várt rám. Volt még egy történet, ami A szobalány címet viselte. Ez szólt Aspen és Lucy kapcsolatáról, illetve a kialakulásáról. A két kedvencemet a végére hagyom, ezért most inkább áttérek, a Mi van velük című kis szösszenetre. Ez leírja, hogy mi is lett Kriss, Natalie és Elise sorsa a párválasztó után. Celeste mint a legtöbb embernél nálam is egy igen változó karakter volt. Viszont így, hogy olvastam egy kicsit az Ő szemszögéből, mert igen ez a következő nagyobb rész (konkrétan A megérkezés, A csók és A távozás) megint átalakult egy kicsit. Még mindig sajnálom a könyvvégében lévő fordulatot (amit nem írok le mert ÓRIÁSI SPOILER). Azt hittem már nem lehet jobb… Aztán elolvastam Az igazi utánt. America és Maxon tökéletes pár az esküvő után is…