Taylor Swift Book Tag

Taylor Swift. Egy énekesnő, aki többször változott meg külsőre, mint Lady Gaga. Oké kicsit túlzás, de van benne valami. Szeretem hallgatni minden művét, de a felsoroltak inkább az ismert számaiból lettek összeválogatva.  Tudom, most mindenkit meglepek de a számcímekre összpontosít a tag… Huh milyen meglepő nem?

Téli beszerzések

Nem vagyok beauty blogger és nem is kívánok azzá avanzsálni. Hiába szeretem a divatot, hiába érdekel ez a téma is a könyvek a blogon mindig kizárólagos elsőbbséget fognak élvezni.  Egyszerűen csak annyi jó szépségápolási és egyéb ilyen kategóriájú termék gyűlt össze ez alatt a tél alatt, hogy szeretném leírni a tapasztalataimat és a gondolataimat ezekkel kapcsolatban. Az ötlet tulajdonképpen úgy jött, hogy nézegettem egy köröm lakott, amiről lent majd írok is, és megakadt a szemem az üveg apró betűjén: „Gyorsan száradó, tartós körömlakk”. Mivel most használtam először a tartósságával kapcsolatban nem gondolkodtam el, de az, hogy gyorsan száradó elég nagy túlzás. Szintén lent írok majd erről az egészről csak szerettem volna egy kis bevezetőt…

Igazából (mint a bejegyzés címe is mutatja) nem egy hónapra korlátozódva írok, hanem összességében november végétől január végéig. Mármint a mai napig. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez csak a személyes tapasztalatom és véleményem, nem azért írom, hogy lehúzzak egy terméket vagy ilyesmi, és a többi sablon szöveg, amik ugyan igazak, de nem szeretek sablonos lenni…

Lakatos Levente: LoveClub

„A lányok lényegesen kegyetlenebbül élcelődnek az emberen, mint a srácok. A fiúk egyértelműen tudtodra adják, ha bajuk van veled, míg a csajok hátulról támadva, színjátékba ágyazva kezdik ki a lelkedet.”

Mostanában a komoly vagy éppen beteg könyveket úgy vonzom, mint könyvmolyt a Libri. Ott volt Az Órák, most pedig Lakatos Levente LoveClub című könyve. Első próbálkozásom volt vele, de már az előtt szimpatikus volt (mármint Levente), hogy elolvastam volna a könyvét. Talán azért mert végre rábukkantam egy olyan íróra, aki tényleg tartja, a kapcsolatot az olvasókkal nem csak megírja a könyvét és esetleg nagy kegyesen elmegy valahova a közelbe dedikálni. Nyílván nem akarok senkire sem ujjal mutogatni ez csak egy kis tapasztalat. De visszatérve a könyvre…

Ismételten mást kaptam, mint amit vártam. Persze most nem volt olyan hatalmas a meglepetés, mert nagyjából tudtam mi vár egy krimiben. Eddig egy krimin se tudtam magam átrágni, hagyjuk figyelmen kívül, hogy inkább thriller, mint krimi. De térjünk rá a lényegre!

Michael Cunningham: Az Órák

„A Hogarth House lépcsőin megáll, és önmagára emlékszik. Az évek során megtanulta, hogy az épelméjűséghez bizonyos fokú színlelés is hozzátartozik (...) elsősorban és mindenekelőtt önmaga meggyőzésére.”

Már régen megígértem, de csak most volt idegzetem leülni elé. Nem azért mert lusta vagyok vagy nincs időm. Egyszerűen a könyv annyira rövid és mégis annyi minden történik a lapjain. Azért vettem eredetileg kézbe, mert kellett egy Pulitzer-díjas könyv. Igazából nem is ezért a könyvért indultam el a könyvtárba, de ez az egyetlen olyan Pulitzer-díjas könyv volt, ami még érdekelt is. Hiába böngésztem a díjazott könyvek hosszú-hosszú listáját, rá kellett jönnöm, hogy a Pulitzer-díjas könyvek nagy része régi. Ezt a meglepetést mi? Nekem alapvetően nincs bajom azzal, ha egy könyv nem új vagy nem aktuális. Szeretem a régi könyveket, azoknak az illatuk is jobb és néha még a kor is jobban tetszik. Egyszerűen azok a könyvek annyira komoly témákat boncolgattak, amikhez akkor nem volt se kedvem se hangulatom. Vannak olyan napok, amikor tényleg arra vágyom, hogy egy könyv kiolvasása után tényleg csak ülje és bámuljak magam elé egy óráig, de akkor nem erre vágytam. Kivettem Az órákat. Teljesen mást kaptam, mint amire számítottam.