Holly Smale: Geek Girl 1-2

– Vajon Hamupipőke visszament a kandallót porolni, miután hozzáment a herceghez?
– Valószínűleg igen – mondja Apu. – Akkor a nőknek még nem igazán voltak jogaik. Nekik kellett főzni is, meg valószínűleg mosni is.
– A szent kalács szerelmére, Apu, ne válaszolgass már a költői kérdésekre!

Van egy lány, egyáltalán nem tartja magát szépnek, sok érdekes tényt ismer, és legfőképp nem tud SEMMIT, de tényleg semmit a divatról vagy az azt körülölel világról és emberekről. Ez a lány egyszer eljutott egy, illetve a pontos megfogalmazás az el lett rángatva egy divatközpontú eseményre. Persze az, hogy okos nem garancia arra, hogy kevésbé ügyetlen. A történet bonyolódik és Harriet egyszer csak egy modellügynökség épületében találja magát a világ egyik érzelemmentes divatdívájának nagyítója alatt. Mindehhez az is társul, hogy ellopta a legjobb batárnője álmát, mindenkinek összevissza hazudik és zavarba van az Oroszlánfiú előtt. És ez csak a teljesen spoiler mentes, a könyv első 10-15 oldalán megtalálható információ roham. Persze az első könyvből, amit már régebben kiolvastam, de meg akartam várni a második könyvet is, nehogy rövid vagy lapos legyen a bejegyzés, mert ez egy tini regény tökéletes kikapcsolódás bármely napra. A második könyvet is sikerült végre kiolvasnom szóval most egy bögre kakaóval kiírom magamból azt, amit eddig összegyűlt és megfogalmazódott bennem.

Amiért kézbe vettem

Mert a borítót még valamikor a Libriben láttam meg és nagyon megtetszett ezért mikor megláttam a nyeremények között (a versenyről itt) nem vártam tovább és még abban az időszakban kivégeztem. A második könyvet miután az előzőt kiolvastam megvettem, de nem olvastam el. Fogalmam sincs miért, de nem olvastam el akkor. Azóta már megvan a harmadik rész is, aminek szintén nem álltam még neki. Majd az is sorra kerül valamikor. Az ilyen könyveket általában félreteszem egy-egy komoly könyv utáni pihenésnek.

A szereplők

Harriet érdekes karakter. Mármint adott egy okos, mai szóval élve stréber lány, aki folyamatosan káromkodik (káromkodás= Szent kalács!) és a mosodába jár kikapcsolódni. Van egy zaklatója és egy divat rajongó legjobb barátnője. Otthon egy őrült apa és egy tökéletes nevelőanya várja. Egyedi egy lány az biztos. Ennek ellenére a tettei szerintem kiszámíthatóak, de viccesek.

Natalie szerintem- Naya Marie Rivera Dorsey
azaz Santana Lopez (Glee)

Natalie volt a kedvencem, kevesebbet szerepel, de az ő helyébe tényleg bele tudom képzelni magam. 

Na, nem azért mert olyan lenne, az életem vagy ilyesmi egyszerűen nagyon hasonlítunk személyiség szempontjából. Teljesen megértem, hogy miért borult ki annyira Harrietre, mind az első mind a második könyvben és az indítatást is értem, hogy miért nem hagyta, hogy Harriet azt tegye, amit tenni akart a második kötetben. Jó barátnő és mindig ott van Harrietnek akár a világ egyik másik időzónájából is támogatja.

Toby Harriet zaklatója, aki elég fanatikusan és számomra egy kicsit túljátszottan követi Harriet minden lépését. Alapból viccesnek tartom és nem zavar a kissé erőltetet követő feeling. Szerethető a második kötetben ugyan egy kicsit nyomulós, de hát mit vár az ember egy zaklatótól?

Annabell és Richard is vicces, szívet melengető karakter és tetszik a konfliktusok az első kötetben és a külön száluk a másodikban (nem írom le, mert elég nagy spoiler lenne, de nem kell megijedni nem, történik semmi szörnyű) Annyira különbözőek, hogy már ezért is összeillenek. Az más kérdés, hogy mit gondolna egy pszichológus Richard gyerekességéről, ami miatt általában Annabell feje fáj, és ilyenkor veszi át Harriet nagyanyjának szerepét, vagyis Richard édesanyját pótolja.

Wilbur mint Stanford Blatch (Willie Garson)

Nick. Nick az Oroszlánfiú. Hát nem is tudom. Teljesen más kép alakult ki róla az első és a második kötetben ezért nehéz lenne írni róla. A lényeg, hogy lehetetlen karakter. Nem a személyisége, sokkal inkább, hogy nincs olyan, hogy valaki TÖKÉLETES. Lehetetlen, hogy valaki ek ne legyen hibája! Mostanában ezen a témán lovagolok, mert elég sok könyvbe van egy antiszőkeherceg aki rosszfiú, de mégis jó. Általában tetovált, izmos, kék illetve zöld szem birtokosa, laza, sokat káromkodik és fesztelenül beszélget mindenkivel. Jah és gitározik vagy motorozik esetleg a verekedésben jó, mindegy csak legyen egy hobbi, amiben ő a legjobb. Továbbá átformálja azt a szerencsés lányt, akibe mindenki beleképzeli magát olvasás közben. Na, Nick is ilyen csak kevésbé rosszfiús inkább egy gyerekbarát változat.

Azért, hogy meggátolják a túlzott elgyerekesedést kénytelenek voltak beletenni egy meleg férfit, akinek szerves része a divat és a képtelen becenevek használata. Ő Wiliambur, hangsúlyozom BUR! Ezt minden adandó alkalommal hangsúlyozza az írónő és karaktere is. Azok a szavak amiket Wilbur alkot egy idő után nemhogy viccese, idegesítőek. Az ilyen összevonásokból jönnek létre az olyan gyöngyszemek, mint például a Pudlipopó. És ez még az egyik gyengébb.

Yuka egy eltúlzott, meglepően kevés szereppel rendelkező, feketével összekent Meryl Streep az Ördög Pradát visel című filmből. Mindig komor, csak a tökéletes jó neki, de ezek mellett elnéző Harriettel mert ha nem lenne az már az első fotózásról kirúgta volna. Mindig van egy második lehetősége (akad azért kivétel, de nem spoilerezek).

Alexa ugyanolyan beképzelt, mint mindig, szemét satöbbi. Az a tipikus bajos csaj, aki mindenkivel gonosz, nincsenek igazi barátai és hasonlók. A második kötetben nem szerepel szinte semmit, amit őszintén nem bánok, mert nem egy kidolgozott karakter szerintem.

A második kötetben feltűnő szereplők

Poppy szerepében Gabriella Wilde

Bunty, Harriet mostoha-nagyija az a tipikus örök fiatal típus. Járja a nagyvilágot, nem aggóik semmi miatt és hisz az ezoterikus dolgokban. Nem szerepel túl sokat, de nekem a szívemhez nőtt. (Pláne amikor kiderül, hogy kit is ismer…)

Rint nagyon szerettem az egész könyv alatt és kizártnak tartottam, hogy benne legyen abban, amiről csak a könyv végén szerzünk tudomást. Nagyon aranyos, ahogy beszél és a gesztusai teljesen őszinték és ártatlanok.

Poppy… EZ MEG MI VOLT? Hogy lehet ilyet írni? Mármint persze természetes, de engem meglepett a fordulat a végén. Már akkor gyanakodtam amikor Harriet visszajött a baba-féle fotózásról. Nem mertem magamnak igazat adni, mert a könyv elején kimondottan tetszett Poppy és a

karaktere.

Ami a folytatás illeti

Remélem, hogy Harriet utazása nem megy át amerikai klisékbe és nem változik meg se a könyv hangulata se a szereplők. Mindenképp elolvasom a folytatást is mivel már a polcom szerves részét képezi.

Kinek ajánlom: Mindkét könyvet csak olyanoknak, akiket nem rettent meg egy kis divat vagy nagyon sok érdekes adat, és persze azoknak, akik nem világmegváltó vagy komolyabb könyvet keresnek. Tökéletes lazítás egy komorabb vagy nyomasztóbb könyv után.

Értékelés:

Amit most hallgatok: A Ha maradnék, című film betét dalait sorra veszem elő (újra). Ezek közül is kettőt szeretek. Ezt a lassabbat és ezt a gyorsabbat. Tudom, a megfogalmazás most is változatos, de tényleg nem tudom szavakkal leírni, hogy milyen a két dal.