–
Ez is egyike Dupin úr „fura” nézeteinek – mondta a prefektus, aki mindent
„furának” tartott, ami meghaladta értelmét, és így a fura dolgok valóságos
légiója vette körül.
Hát elérkeztünk az utolsó olyan naphoz, amikor át kell
gondolnom, hogy pontosan mit is rakjak a táskámba és milyen fontosabb dolgok
lesznek a héten. Nem a nyári bejegyzést hoztam, azt inkább 17-e után, a nagy
nyári örvendezésemben. Ma egy könyvről szeretnék írni, mégpedig egy olyan
könyvről, aminek a szerzője nagy kedvencem attól függetlenül, hogy elég
megosztó, enyhén beteges és legfőképp „nem a korosztályomnak való”. Mindig
érettebbnek tartottam magam ilyen szempontból a könyvek terén szóval nem foglalkozom
az ilyen kijelentésekkel. Ha olvastátok a Rendhagyó bejegyzésemet, akkor talán
már ki is találtátok. A mai könyv Edgar Allan Poe válogatása. Mivel rövid
történetekről van szó, amik nem a szereplőkre éleződtek ki, egy kicsit el fogok
térni a szabványtól.
A fekete macska
A kötet címadója és talán a leghíresebb Poe alkotás (nem
teljesen értem miért, mert tetszett, de nem lett abszolút kedvenc belőle,
vannak szerintem sokkal jobbak is) egy alkoholista szemszögéből íródott. Akkor
kezdődnek az izgalmak, amikor kezd elhatalmasodni rajta az alkohol és a hatás,
aminek a macskája esik áldozatul. Nem írom le, érdemes elolvasni szerintem jó
kezdés Poehoz. A lényeg, hogy nem minden őrült zseni, de minden zseni őrült…
A Morgue utcai kettős gyilkosság
FANTASZTIKUS! Nagyon-nagyon tetszett, pláne az, ahogy megoldják
az egész ügye. Mármint nem a végkimenetel (persze az se rossz) hanem maga a
folyamat. Az új tények és feltevések, aztán a bizonyítás… Oda meg vissza voltam
tőle.
Egy hordó amontillado
Edgar Allan Poe stílusa itt már teljesen átjárt, de még így
is a vége felé az egyébként nem túl hosszú történetnek éreztem azt a „MI A FENE
TÖRTÉNIK ITT” hangulatot. Egy szóval: BETEG. Kettővel: Zseniálisan beteg.
A vörös halál álarca
Ez volt az egyetlen a válogatásban a fekete macskán kívül,
aminek ismertem a sztoriját abból az illusztrált rövidített Poe válogatásból.
Nem ért semmi meglepetésként, csak már értem miért hagytak ki részeket.
Részletes, nagyon részletes és meglepően leíró. Tetszett volna a történet így eredetiben,
ha előtte nem olvasom el a másikat. Így inkább csak egy kis szösszenet, amit
elolvastam, hogy kerek legyen a könyv (milyen jól tettem…) de nem lepődtem meg.
Az ellopott levél
ABSZOLÚT KEDVENC! Az egész könyvben ez tetszett a legjobban,
ez volt a legcsavarosabb és itt még fel is tűntek a kettős gyilkosságot megoldó
Dupin és a névtelen mesélő lenyűgöző karakterei. Annyira könnyen el lehet
képzelni azt a korszakot és az életformát, amit hőseink élnek. Persze én
hosszútávon beleőrülnék a folytonos csend és sötétség világába, de hát kinek a
pap, kinek a papné. Itt is újabb különös eset megoldására, illetve nem
megoldására, hanem leleplezésére buzdítják Dupint és Poet. Tudjuk ki tettet,
azt is, hogy miért, sőt a hogyan se rejtély. Egyszerűen nem lehet úgy leleplezni,
hogy a sértettnek ne essen baja. Aztán persze Dupin ezt is, mint mindent
megoldja.
Kinek ajánlom: Mindenkinek, aki ismerkedik Poeval. Nekem nem
okozott nehézséget könnyen bele lehet rázódni a stílusba és a hangulatba a
fekete macskával a többi már nem lesz nehéz.
Értékelés:
Amit most hallgatok: Nagyon sok új szám jött ki, mostanában
de ami a kedvencem lett az a Punnany Massif új száma, a Nem szerelem. [Sajnos videót nem találatam itta bloggeres bigyón úgyhogy maradunk a régi változatnál.] Éljenek a
magyarok J
(Még ha nem is nézem a meccseket *NE BÁNTSATOK* én szurkolok)
Amit most olvasok: Danielle Paige- Dorothynak meg kell
halnia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése