Színezz és rombolj!

Egy kis kreatívkodásra mindig kapható vagyok, pláne ha nincs meghatározott időkorlát vagy téma. Itt a rajz és/vagy technika órákra gondolok. Nem vagyok jó rajzos, barkácsolni meg aztán végképp nem tudok így tanári utasításra. Azok a rajzok mindig sokkal elfogadhatóbbak voltak, amiket otthon csináltam zene és nyugodt körülmények mellett. Az ilyen dolgok csak így mennek. Leszámítva az írást és olvasást. Azok bárhol, bármikor, minden körülmények között mennek. Visszatérve a témára, két könyvet sűrítek egy bejegyzésbe, de nyugalom ezek nem olyan könyvek. Mindkettő serkenti a kreativitást, de más formában és módszerrel. Az viszont egyezik bennük, hogy el lehet tölteni órákat a használatukkal vagy meg lehet utálni első ránézésre. Talán nem okozok nagy meglepetés azzal, hogy a két könyv mostanában legjobban felkapott a kategóriájában. Az egyik már le is csengett egy nagyon picit, ám a másik jelenleg is fénykorát éli.

Mert színezni nem gyerekes dolog

Lélekben mindig is gyerekes voltam. A mai napig képes vagyok, egész nap mesét nézi és a zenéket hallgatni. Még mindig várok a szőke hercegre és hiszek a csodákban. Persze fel kéne már nőni, de minek? Tudok én érett lenni, ha a helyzet megkívánja. Ez az egyik legjobb dolog a felnőtt színezőkben. Egy elvileg gyerekeknek való dologgal ütöd el az idődet de „felnőttesen”. A képek csodálatosak, viszont olyan részletesek, hogy megkívánnak egy kevés kézügyességet. Ettől érezheted magad egy kicsit érettebbnek, mintha palotákat meg boszorkányokat színeznél. A már említett részletesség miatt fejleszti a finommotorikát is ezért jó hatással van a kézügyességre.  Nem vagyok pszichológus, de sokat olvastam és hallottam róla, hogy megnyugtat. Egészen addig, amíg nem próbáltam nem hittem ennek a reklámszövegnek. Aztán azt vettem észre, hogy színezek zene mellett és egyszer csak arra kapom fel a fejem, hogy már rég egy másik szám szól vagy, hogy a feléről lemaradtam. Ilyen velem még csak akkor fordult elő, ha írtam. Olyan mélyen belemerülök a gondolataimba, hogy egy sablonos kifejezéssel élve: megszűnik a körülöttem lévő világ. Ezt most nem kell félreérteni vagy eltúlozni, nagyon könnyen vissza lehet esni a normál világba, és nekem általában rövid ideig tart ez a…hm… átmeneti koncentráció tehát arra mondjuk, felfigyelnék, ha valaki nagy robajjal betörne (olyan mondjuk történt már meg, hogy hirtelen felkapom a fejem és ott van mellettem valaki, és közli, hogy ő bizony kopogott és itt áll már öt perce). 

A felnőtt színezőkből is több féle és fajta. A leghíresebb Johanna Basford sorozata, aminek már több része meg is jelent leginkább a természetet felölelve és nagyon részletesen bemutatva. De persze ezek mellett vannak egy adott filmre/ sorozatra is megalkotott (én Harry Potter valamint Trónok Harca tematikájúval találkoztam) fajtáji is. Láttam már Fejős Éva által szerkesztett/rajzolt (sajnos nem tudom, annyi biztos, hogy az ő nevét viseli) verziót is. Szó szerint csak a képzelet szab határt annak, hogy te mit és milyen nehézségi szinten szeretnél színezni. Vannak nagyon sok munkát és aprólékosságot követelő, de akár festékkel is színezhető nagy minták.

Egy kis részlet a színezőből 

Nekem Johanna Basford Titkos kert című első színezője van meg. Ez volt, ami kirobbantotta a nagy színező lázat. Tavaly óta van meg, de még a negyedével se végeztem. Persze, hozzá kell tenni nem arról szólt ez az egy év, hogy mindennap leültem ébredés után és színeztem estig. Ami egy kis gond, hogy nem igazán lehet ceruzán kívül mással színezni, mert a vékony papír nem bírja. Mivel ceruza, tompul és egy kicsit több réteg is kell, hogy szép intenzív színe legyen. Bevallom olyan spéci cuccokkal nem próbáltam, mint például pasztellkréta. De nem is szeretném elvenni a gyermeki varázsát azzal, hogy valami művészit próbálok alkotni. A másik apró hátrány hogy a hordozás kicsit érdekes a nagy méretek miatt, ezért inkább itthon hagyom, csak ne gyűrődjön. Mondjuk ez nem olyan vészes, mert mint említettem inkább itthon vagyok ilyen formában tevékeny.

Utószóként csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek ajánlom, aki szeret elpepecselni hasonló dolgokkal és nem riad vissza egy kis kézfájástól. Mint már mondtam nagyon sok színező van kiadva magyarul, akarom mondani Magyarországon így csak a választás, nem a keresés okoz némi nehézséget.

Vigyázz a könyve(i)dre!

Az egyik kedvencem (természetesen nem az enyém) LINK

A legtöbb gyerek biztos hallotta kisebb korában ezt a mondatot. Az igaz, hogy én, nem mert alapból úgy viszonyulok a könyvekhez, mint valami ereklyékhez és talán kicsit túlzottan is vigyázok rájuk. A hideg futkos a hátamon, amikor puhaborítós a könyvem és vagy nagyon az elején vagy nagyon a végén esetleg pont a közepén járok. Szóval gyakorlatilag mindig félek a gerinctöréstől. Ezt azonban bármennyire szeretném, nem tudom elkerülni. Tavaly már ott tartottam, hogy senkinek nem adok kölcsön semmit (és azt hiszem most is kitartok az elvem mellett) mert csak még rosszabb állapotba kerül a könyvem. Ennek ellenére, amikor először megláttam a Facebook reklámot a Nyírd ki ezt a naplót c. könyvről (?) tudtam , hogy ez nem hiányozhat az én polcomról sem. Talán annyi évig óvtam a könyveket, hogy előbújt a romboló énem. Minden esetre örülök, hogy megvettem.  Valahogy az első pillanattól kezdve nem tekintem úgy, mint egy könyv. Talán ezért nem olyan nehéz szabni/koszolni és bántani, mert nincs benne olyan tartalom, amit sajnálnék. Oké, ez így durva kifejezés volt. Fogalmazzuk át úgy, hogy én töltöm meg tartalommal így az elején nincs benne olyan, amihez személyesen is kötődnék.

Azért látszik a szövegek hosszán, hogy melyik van meg régebb óta, melyiken gondolkoztam többet. 

A naplóval, ha már nem is ismerkedek, de még az elején tartok.

Igazából a bejegyzést már vagy három napja megírtam, de csak most jutottam el odáig, hogy formázzam és fel is töltsem.

Ha pedig az iskolakezdetig nem találkoznánk, mindenkinek fantasztikus kezdést és még jobb folytatást kívánok. Remélem nektek is elég volt a nyár egy kis feltöltődésre!

U.I.: Én tényleg szeretnék végre csak saját képekkel dolgozni csak annyival egyszerűbb az internet :/