Persze nem először. De egy sorozat első résznek szánom.
Hiába vagyok lelkes gyűjtő, a mennyiséget, amit elfogyasztok, nem lehet
pénztárcával bírni. Mivel anyukámtól származik a könyvszeretetem, adott, hogy ő
vitt el először a könyvtárba. Bár nem emlékszem, csak már arra, hogy
rendszeresen járunk. El se tudom képzelni, hogy milyen lehetett neki ott ülni
velem a gyerekrészen és várni, hogy eldöntsem, melyik mesekönyveket viszem
haza. Persze olvasni nem tudtam még (4-5 évesen), de élveztem a nézegetést
is. A „felnőtt könyvtár” mindig is egy
rejtélyes hely volt. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen könyvek lehetnek ott,
hogy anya nem igazán akart oda engedni 7 évesen. Most már megértem. Persze sose
volt olyan, hogy tabu egy könyv. Azt olvashattam, amit szerettem volna, vagy
legalábbis sose választottam olyan könyveket, ami ellen kifogása lett volna
valakinek. Aztán egy szép napon közöltem anyával, hogy én megyek vele a felnőtt
részre, olyan 12 évesen. Annyira új volt az egész hely, nem ismertem a
polcokat, nem tudtam mi hol van ezért leginkább csak anyukámat követtem és
vártam, hogy a kezembe nyomjon egy könyvet „ez tetszene” kijelentéssel.
Körülbelül itt kezdődött a vörös pöttyös/vámpíros korszakom, ezért nagyot
dobbant a szívem, amikor találtam egy polc szakaszt, ami tele volt. Ez
bátorított fel, innentől kezdve egyedül böngésztem. Végül egyre bátrabb lettem
és már egyedül-barátokkal is mertem. Az alsós könyvtári programokat utáltam.
Ott kellett ülni és barkácsolni. Nem olvashattam vagy nézegethettem, mert épp
színes papírból csináltam hajót. Utána meg alig hagytak időt és mindenki csak
egy könyvet vihetett. Mázli, hogy itt még anyával is mentem így nem utáltam az
egészet pár rossz emlék miatt. Gondoltam a kezdet lesz a legjobb előszó.
Mit is csinálok és miért?
Gyakorlatilag haul bejegyzést annyi különbséggel, hogy
könyvtári könyvekkel amik, nyilván nem maradnak nálam. Mindig is szerettem
hasonlókat olvasni, szóval gondoltam miért ne? Próbálom kategorizálni a
könyveket, de az igazság az, hogy elhozom, ami tetszik, sose tervezek előre,
így a skála elég színes.
Könnyednek ígérkezik…
A sorozatot (mármint az eredetit, a Szex és New Yorkot)
végig néztem már egypárszor, de az újat, ami a könyv címét kapta nem néztem meg
szándékosan. Miután elolvastam a könyvet sort kerítek arra is.
Egyszerű romantikus regénynek hittem, amikor a borító miatt
(igen tudom, felszínes) levettem a polcról. Végül is az alapja az, csak épp egy
kis futurisztikus hangulatot kapott mellé. Sokat nem tudok róla mondani, mert a
hátulja se túl árulkodó, de ha a címre kattintasz (egyébként az összes
könyvnél) ott van a molyos oldal róla.
Sokszor jött már szembe velem, különböző felületeken. Most,
hogy megláttam és a tartalmát is elolvastam, tudtam, hogy nekem ez kell. Az
alapját a Csipkerózsika adja (természetesen a mese, nem a Disney féle). Annyi
változással, hogy itt nem egy szőkeherceg lesz a megmentő, hanem egy
„korunkbeli” srác. Persze a hercegnő már 316 éves…
Rainbow Rowell az egyik kedvencem a Fangirl óta (bejegyzés
ITT) ezért nem volt kérdés, hogy elolvasom. Csak annyi tartott vissza attól,
hogy meg is vegyem, hogy sokan mondták mennyire unalmas. Hát, majd meglátjuk.
Csak a gerince fogott meg. Aztán John Green neve a boríton.
Végül pedig a tényleges tartalmáról szóló rész. Amúgy is előbb jött meg a
karácsonyi hangulatom, tegyünk rá még egy lapáttal. De egyébként tényleg
fantasztikus ötlet fogni három írót és rávenni őket arra, hogy alkossanak
egymástól függetlenül mégis valami egészet.
Szintén egy régi kiszemelt. Nincs különösebb
hozzáfűznivalóm. Szerintem tetszeni fog, ha így lesz, akkor találtam egy újabb
magyar kedvencet. Ha nem, arról is szólok.
Ami egy kicsit régebbi vagy már klasszikus
Mivel kell a kihívásba, elhoztam. Az eredetit nem olvastam,
sőt a krimikért se rajongok különösebben (leszámítva Böszörményi Gyula fantasztikus
regényét) de teszek egy próbát. A történet maga tetszik és így, hogy „vannak
képek” talán tetszeni is fog. Az volt az eddigi próbálkozásaimmal is a baj,
hogy eluntam a könyvet.
Ha nem olvasok már előbb róla, biztos, hogy ott hagyom.
Jelentéktelen barna kiadás. Persze a címe megfogott volna, de nem annyira, hogy
el is hozzam. De hallottam róla, hogy ez gyakorlatilag egy önéletrajz (éljen
megvan a kihívásba a könyv) és útmutató egyben. King leírja az életét és az
alkotás folyamatát. Ez a nekem való könyv!
Nem titkolt kedvencem Shakespeare. Persze sokat még nem
olvastam tőle (Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom) de azok mind tetszettek.
Nevettem és sírtam rajtuk, gondoltam megpróbálok még egy komédiát. A kiadás
egyébként érdekes, Szabó Lőrinc egyik kiadatlan drámafordítása (sorozat is van
belőle, ez az első kötet).
Eredetileg a kihívásra vettem ki, de ugye megtaláltam a King
könyvet. Ettől függetlenül kihoztam és tervben van elolvasni. Csak azt
sajnálom, hogy nekem nincs meg a sorozat, olyan gyönyörű kiadásban.
Egy kicsit komolyabb és/vagy durvább
Ez a könyv is azért szúrt szemet, mert sok helyen láttam.
Nem igazán tudtam miről szól, de most, hogy már tudom, ugyanúgy itt van
mellettem, mert tetszik. A vastagsága se ijeszt el, mert a vastag könyvek a
legjobbak. Ha nem tetszik, úgyis félbehagyom, akár 200, akár 600 oldal. Ha
viszont tetszik, akkor csak örülök neki.
A legjobbat a végére hagytam. Most így elnézve a listát elég
sok régi, kedvenc írótól hoztam könyvet. A LoveClub és A tiltás gyönyöre után
egyértelmű, hogy új kedvencet találtam.
Ezek voltak azok a könyvek, amiket most hazahoztam. Hát
igen, nem fogtam vissza magam, de hamarosan úgyis jönnek az ünnepek, akkor meg
egy darabig könyvtárba nem megyek. Egyébként kérdezhetnétek, hogy miért is
posztoltam ilyen közel az előzőhöz. Igazából próbálom behozni a lemaradásomat
és most még időm is van, szóval minden tökéletes!
Amit most olvasok: Böszörményi Guyla: A Rudnay-gyilkosságok
és ma reggel végeztem ki, J.K.Rowling, John Tifany, Jack Thorne: Harry Potter
és az elátkozott gyermeket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése