Paula Hawkins: A lány a vonaton

Az ember arról talán nem tehet, hogy kicsoda, de arról tehet, hogy mit csinál.

A könyvről

Ritkaság, ​​hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

Amiért kézbe vettem

A szülinapomra kaptam egy barátnőmtől és nagyon örülök neki, mert bár régóta szemeztem vele, biztos vagyok benne, hogy ha rajtam múlik, nem veszem meg. Sőt, még akkor se terveztem, amikor kibontottam, mint ajándék. Van az a szokásom, hogy nem szeretem elolvasni azokat a könyveket, amiket mások, ajánlanak vagy adnak. Mármint ha nekem adják, akkor nyilván elolvasom valamikor, de ha megemlítik, hogy milyen jó ez és ez, akkor nem valószínű. De vannak olyan kivételes esetek, amikor nem érdekel és elolvasom.

Egy könyv, amiben senki és semmi nem az, aminek látszik. Egy könyv, amiben utálni fogod a főszereplőt. Egy könyv, amibe utálni fogod a mellékszereplőket is. Egy könyv, aminek a cselekménye összezavar és felbosszant. Egy könyv, amit nem bírsz letenni…

A történetről röviden

Fogalmam se volt mire számítsak. Egy lány vonatozik… nem túl izgalmas. Az szöveget a borítón meg csak reklámnak ítéltem és nem foglalkoztam vele. Túlságosan „élmény” szaga volt, ha értitek, mire gondolok. A hasonlítgatás meg nekem végképp nem tetszik. Most már. Az elején nagyon ösztönzött, hogy lesz egy kis Holtodiglan beütése, de már a közepe felé láttam, hogy nem igazán.

Visszatérve a történtre, a cselekmény egyszerre fut több, és egy nagy szálon is. Kezdetben, minden spoiler nélkül, Rachel életébe pillanthatunk be (lent kifejtem a véleményem), ő az a bizonyos „lány a vonaton”. Minden reggel (és néha este) egy párt figyel a vonatablakból, akiknek a háza a sínek mellett van. És, ahogy arra a borítón fel is hívják a figyelmet, meglát valamit, amit nem kellene. Itt, azt hinné az ember, hogy indul is a cselekmény. De nagyon nem, még legalább 50 oldalra van, hogy egyáltalán történjen valami. De megéri.

A szereplők

Nehéz ügy. Mármint az összes. Az írónő azzal a kifinomult módszerrel dolgozik, hogy megszerettet valakit veled (mondjuk, van olyan, akit meg se próbál), majd szívtelenül tönkreteszi a róla alkotott képet. Alapjáraton Jess és Jason is egy ilyen pár volt. Szintén nincs spoiler, de már itt látszik, hogy van egy TÖKÉLETES pár, akik aztán valóságosak lesznek. Vagyis rosszak.

Rachel. Igazából egy teljesen klisé karakter. De ennek ellenére se szerethető túlzottan. Most megpróbálom leírni szimplán egy-egy szóval. Alkoholista. Elvált. Paranoid. Beteges. Persze van még bőven a felszín alatt. Például nem igazán tud elszakadni a dolgoktól. Viszont az alkoholizmus elég furcsán van ábrázolva. Túl könnyed az egész. Mármint nem tapasztaltam még szerencsére, a környezetemben se, de kétlem, hogy olyan egyszerű lenne, ahogy leírta. Nem hiszem, hogy annyiból állna, hogy „most nem iszok, mert fontos lesz a holnap” , „most nem iszok, mert leszokok”.  Mindezek mellett körülbelül annyira érdekli mád vélemény, hogy képes a vonaton vagy csak nyilvánosan inni is. Ami viszont, nagyon tetszett, hogy azok a részek, amikre ő sem emlékezett tényleg teljes homályba voltak burkolva, vagyis kihagyta az írónő.

Megan másik nevén Jess, az egyik ember akit Rachel a vonatról figyel. Saját bevallása szerint is instabil és szétszórt. Viszont rendelkezik azokkal a tipikus háziasszony tulajdonságokkal is amik összekötik a másik két női főszereplővel. Mindhárman (a harmadik Anna lesz) unatkoznak és gyakorlatilag a férjükre vannak bízva 100%-ig. Viszont ami különlegessé teszi Megant az a múltja. Szokásos klisé, hogy mindenkinek van sötét múltja. De Megannak tényleg.

Anna először annak a szereplőnek tűnt, akinek nincsenek erkölcsi botlásai, mindig mindent úgy tesz, ahogy az a nagy tömegnek jó. Vagyis egy eposzi hős (irodalomórai ártalom) tulajdonságaival bír, az egyetlen hibája, hogy ő volt a „másik nő”.  Nem mondom, hogy hamisképet kaptam róla az elején, de volt pár megmozdulása, amitől még inkább emberi lett.

Jason azaz Scott, Megan férje. Természetesen álom pasiként van ábrázolva és így látja a vonatról Rachel is.Nem árulok el semmit, de ugyanott laknak a feleségével, ahol Rachel exférje lakik az új családjával (és ahol valamikor régen Rachelel is lakott). Annyit már a vonatról is látni, hogy kedves és védelmező, valamint mindennél jobban szereti Megant.

Van még itt egy másik tökéletes családfő, aki szintén kedves és védelező stb. Tom, Rachel exférje, Anna jelenlegi férje és egy kislány apukája. Valamint Rachel örök pártfogója és támogatója. Vigyáz rá, ha részeg vagy nincs tudatánál és kisegíti, ha nincs pénze… Természetesen Annának ez nem kifejezetten tetszik.

Az utolsó szereplő, akiről nehéz úgy írni, hogy ne szóljam el magam, Megan pszichológusa, Kamal. Ezzel is csak Megan személyiségét mélyítem el egy kicsit. Igen, szüksége volt pszichológusra és elég bensőséges kapcsolat alakul majd ki köztük, ami neki csak jó. Kamal is kedves és védelmező (mint a könyvben szereplő férfiak kilencven százaléka) és törődik Megan érzéseivel.  

Ami viszont nem tetszett

A hasonlítgatás a Holtodiglannal teljesen alaptalan szerintem (igaz, csak a filmet láttam). Értem én a marketinget részben engem is megfogott, hogy „húú HOLTODIGLAN” (de ezt már kifejtettem). A másik problémámról már szintén említést tettem, Rachel alkoholizmusa. Nem tetszett az ábrázolás és a gond súlya sem. Persze nem vagyok én szakértő, de ezek szúrtak szemet. 

A film

Nos, a filmről nem tudok mesélni, mert a moziról lecsúsztam, online pedig még nem találtam meg csak mozisba. Úgyhogy kivárok, megveszem DVD-n (van egy olyan érzésem, hogy megérné) aztán majd frissítek.

Miért vedd te kézbe? (vagyis kinek ajánlom)

Ha szereted a thrillereket, nem zavar egy kevés angol hangulat. Ez a szokásos rövid indoklás. Ami a hosszabbat illeti…: A történet maga azért érdekes, mert nem hétköznapi, de a hétköznapokban is megtörténhet. Annyira valóságosak az emberek, annyira élethű a szituáció. És őszintén, ki nem gondolkozott már a szomszédja sötét titkain? A kulcs itt az, hogy könnyű beleképzelni magunkat a történetbe és el tudjuk hinni, hogy a mi környékünkön is történhet ilyen (azért reméljük senkinél nem fog).

Értékelés:

Amit most hallgatok: KARÁCSONY ezerrel

Amit most olvasok: Semmit ugyanis nemrég végeztem a Valahollal (bejegyzés hamarosan)