Újabb rendhagyó bejegyzés következik, mégpedig arról, hogy
miért is szeretem én az osztályfőnökömet és a barátnőimet. Na jó, nem teljesen
erről. Egy versenyről szeretnék írni, amit nem említettem volna, ha nem leszünk
elsők. Igen, nyert a csapatunk egy versenyen. Persze nem kell itt olimpiai
nagyságú dolgokra gondolni. Egyszerű kis háziversenyszerű megyei kiterjedésű
irodalmi verseny. 6-11 osztályosok
vehetnek rajta részt Vas megye összes iskolájából. Igen szombathelyi vagyok.
Mi is ez a verseny?
Tini Galopp. Rendben a név talán nem váltja meg a világot.
Valamilyen szinten viszont találó. A lényege, hogy kapunk egy füzetet és abba
versbe szedett eligazítást a helyszínekről. Amolyan kincskereső feeling. Minden
csapat a Savaria Egyetemről indul különböző felosztásokban és időben. Egyszerre
egy általános iskolás csapat és egy középiskolás indul, azt hiszem 10-15 perces
szünetekkel. 3 fős egy csapat és a hatodik osztályosoktól (illetve hetedik, nem
tudom mi volt a legfiatalabb korosztály) a nyolcadikig mindenki kap egy felnőtt
kísérőt. Ez azért meglepő, mert tavaly csak a hetedikesek kaptak bébiszittert.
Tulajdonképpen a kísérő egyfajta bébiszitter. Nem hagyja, hogy lelépj a
járdáról vagy, hogy eltévedj. Persze vannak jó fej kísérők, akik kerülőutakat
mutatnak, és benne vannak a futásban is. Mert természetesen időre ment ez az
egész. Ha egy órán belül visszatért a csapat kapott plusz két pontot. Nos, igen
nekünk is volt még kísérőnk. Igen, nyolcadikba járok. Nem terveztem eltitkolni
vagy ilyesmi egyszerűen azért nem kürtölöm világgá, mert nem szeretném, ha
valaki a korom alapján ítélne meg. Igen talán még nem vagyok túl az életem
legfontosabb mérföldkövein, de elég érettnek tartom magam ahhoz, hogy leírjam a
véleményem a könyvekről. De visszatértbe a versenyre. Mi tavaly ugyanazzal a csapattal,
amivel most is indultunk nem értünk vissza és akkor helyezést se értünk el (bár
nekem meggyőződésem, hogy bunda volt ;) ) most 4-5 perc pluszba voltunk. Szakadó
esőben, kényes Oxford cipőben és fehérpulcsiban futni táskával szerintem egész
emberfeletti teljesítmény. Meg is lett az eredménye. Mind pozitív, mind negatív
értelemben. A cipőmet sokáig takaríthatom és a hajam is elvesztette a friss
hullámait az eső hatására talán a táskám is tönkre ment, de nem baj, mert
véleményem szerint megérte! Nyertünk néhány füzetszerű valamit, de a lényeg természetesen a könyv.
Jaj, nem akartam én ennyit írni. Csak szerettem volna
megköszönni itt is Hannának, Lilinek (nélkületek el se indulhattam volna) és az osztályfőnökünknek: Edina néninek!
Ha Ő nem indít, el minket most nem lenne egy szép új könyvem és ilyen jó
sikerélményem. Igen, ami az új könyvet illeti, annak örülök szinte a legjobban.
A csomagban, amit kaptunk 3 könyv volt. Amint megláttam azt, ami most is itt
fekszik mellettem (Geek Girl- A lány, akit soha senki sem vett észre) tudtam, hogy ha törik, ha szakad én ezt megszerzem. Csak azt
sajnálom, hogy nem mehetünk el együtt jövőre. Illetve maximum, ha
évfolyamonkénti csapatok lesznek. Igen újabb nagy dilemmám a továbbtanulás. De
ebbe már tényleg nem megyek bele mert már így is kétszer annyit írtam mint
szerettem volna.
U.I: Fontos megfigyelés: a gázmaszk nem nekem való!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése