Jane Austen: Büszkeség és balítélet

A klasszikusokat mindig is csodálattal néztem a boltokban. Olyan hihetetlen, hogy annyi éven át fent Büszkeség és balítélet volt. Tudom,tudom ne ítélj borító alapján (nem is szoktam) de az a gyönyörűség amit a vörös pöttyös kiadott… Amíg nem kezdtem el a könyvet addig is rendszeresen volt a kezemben. Nézegettem a borítót, bele olvasgattam. Mint fent említettem a klasszikus irodalom mindig az egyik kedvencem volt így talán nem olyan meglepő, hogy oda voltam ettől a könyvtől is.

maradtak és még mindig izgalommal tele veszik kézbe az olyan megszállottak, mint én. Az első próbálkozásom Jane Austen regényei közül a

Így kezdődött

Az első klasszikusom nem is igazán volt egész. Az első találkozás és szerelem egy angol regénnyel történt. Twist Oliver csak rövidített gyerek verzióban, azért nem a teljes regény, mert maximum 10 éves lehettem. Az igazat megvallva az eredeti művet máig nem olvastam. Aztán egy újabb rövidített kötetbe kezdtem bele, de abból csak 1-2 fejezetet olvastam, ez Huckleberry Finn állítólag kalandos regénye volt. Aztán az utolsó (tényleg utolsó) könnyített olvasmányom Drakula volt. Akkorra már megszerettem az ilyesmi könnyű olvasmányokat. Ha jól emlékszem akkor pár nap alatt ki is végeztem pedig akkor még tényleg nem voltam olyan szorgalmas mint most. Újabb rövid, de nem rövidített olvasmány következett. Mindenki kedvenc szerelmes párja: Rómeó és Júlia. Nem, nem azért olvastam mert kötelező volt. A Szinetár Dóra és Dolhai Attila féle musical miatt olvastam el a színdarabot. Nagy elvárásaim voltak de szerencsére kellemesen csalódtam. Talán ezután éreztem csak elég nagynak (?) érettnek (?) felkészültnek (?) magam egy nagyobb falatra. Sajnos a filmet előbb láttam pedig a regény(ek) annyival jobb(ak). Ez a trilógia illetve a folytatások amiket már mások írók produkáltak tényleg a csúcsok csúcsai voltak. Az Elfújta a szél máig nagy kedvencem. Scarlett O’Hara szeszélye és makacssága mindig is elbűvölt. Most pedig elérkeztem ahhoz, hogy egy még komolyabb klasszikust tudhatok az elolvasott könyveim listáján.

Amiért kézbe vettem

Általában egy könyvet azért veszek kézbe, mert jó értékelést kapott a molyon vagy tetszik a borítója és a története. De ennél a könyvnél más volt a helyzet. Vannak olyan könyvek amik, véleményem szerint hozzátartoznak egy moly alapműveltségéhez. Ilyen például a Rómeó és Júlia vagy a Harry Potter. Nos, így gondoltam a Büszkeség és balítéletre is ezért szinte kötelességemnek éreztem, hogy elolvassam. Szoktam könyvtárba járni, de ezt megszerettem volna szerezni, mert gyönyörűen mutat a polcomon. A vörös pöttyös kiadás egyszerűen fantasztikus (igen, tudom, hogy már említettem) és nevetségesen olcsón jutottam hozzá a könyvmolyképző honlapján, igaz, hogy volt még valami kedvezményem is. 

A szereplők

Sok olyan karakter van aki a szívemhez nőtt, de sajnos vannak kevésbé szimpatikusak is.

Elizabeth egy tipikus erős női főszereplő. Szeszélyes, vad, zabolátlan de csak akkor amikor az helyén való. Ha a helyzet úgy kívánja tökéletes társasági hölgy, erre Darcy utal is. Nem megy hozzá valakihez csak azért mert pénze van és nem érdekli az anyja kívánsága sem. Úgy tesz ahogy jónak látja és ebben az apja támogatja is.

Jane is egy tipikus karakter csak a másik véglet. Ő az, aki a végletekig magában tartja az érzéseit és a gondolatait. Senkiről nem gondol rosszat, vagy ha mégis akkor az illető örökre elásta magát a szemében. Ő a legidősebb a lányok közül és szinte Ő megy férjhez a legkésőbb.

Lydia nem lett a kedvencem. A fensőbbség érzete szörnyű és nagyon el van szállva magától. Meggondolatlan és azt hiszi minden a tisztek és körülötte forog. Teljesen máshogy látja a világot, abból áll az élete, hogy pletykál. Egy szó mint száz, nem nőtt a szívemhez.

Ami Maryt és Kittyt illeti, elég egyhangúak számomra. Kitty olyan mint Lydia kisebb verzióban (még ha a regény végére meg is változik) Mary pedig az a szereplő amelyik egyik könyvből se hiányozhat, a könyvmoly. Egész nap olvas, a bálokat és a férfiakat megveti.

Mr. Bingley egész szerethető karakter. Olyan mint Jane férfimása csak egy kicsit önbizalom hiányosabb. Sokkal magasabb rangú, de ezt nem hangoztatja és nem is viselkedik úgy mint akit annyira érdekel. Szereti Janet és nem zavarja, hogy nem olyan gazdag vagy, hogy nem olyan előkelő. A házasságukat csak 2 dolog akadályozza meg: Darcy és Miss Bingley.

Miss Bingley egy körmönfont, kétszínű nőszemély. Sokkal ellenszenvesebb, mint Lydia mert Lydia legalább csak a saját életét hivatott elszúrni, de Miss Bingley mindent tönkre akar tenni, ami nem tetszik nekik. Most kisebb spoiler következik: Elválasztja Bingleyt és Janet, mert Jane nem elég gazdag és rangos. Az, hogy sikerül e a terve a könyvben van megírva ;)

A legtöbbet fejlődő karakter egyértelműen Mr. Darcy. A regény elején nem volt a kedvencem, de amilyen változásokon átment mind mellette szólnak. Az első és az utolsó oldalon megjelenő Darcy között akkora a különbség, mint J.K Rowling és Stephen King regényei között. Persze az egyénisége és a jobb tulajdonságai megmaradnak. Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy a szerelem miatt változik meg az előtte szófukar és néha egy hajszálnyit (elnézést a szóért) bunkó. Az első bálon például csak az általa ismert hölgyekkel táncolt. De még arrogánsan se volt olyan bosszantó karakter mint Miss Bingley.

Mrs. és Mr. Bennet együtt igazán szerethető, kedves pár, de külön-külön nem annyira megnyerőek. Mr. Bennettel nincs semmi bajom, kedveltem a könyvben. Mrs. Bennet viszont elég idegesítő volt egy idő után. Az elején még vicces volt és kedveltem is de hosszútávon nem túl szeretnivaló karakter. A folytonos utalásai és az, hogy Lydiát bátorítja a meggondolatlan tettekre ami nem túl gondoskodó szülőre vall.

Wickham ugyanolyan mint Lydia. Szerintem SPOILER: megérdemlik egymást: SPOILER. Az elején még kedveltem, mert kedves volt Elizával. Még arra is gondoltam, hogy esetleg össze is házasodhatnának. Sajnáltam amikor elment, de miután elolvastam Darcy levelét örültem neki. Olyan szinten beképzelt és öntelt, hogy már bosszantó. Alapból nem utálom az öntelt szereplőket, de Ő nagyon irritáló volt számomra.

Collinsék és Lady Catherine de Bourgh megint egy külön világ. Egyikük se tartja például az unokatestvérek közötti házasságot betegesnek. Igen, tudom, hogy abban a korban nem is volt az de ma már elég furcsa nem? Ami még közös bennük, hogy mindannyian szeretik és istenítik Lady 

Catherinet. Igen Lady Catherine de Bourgh is. Azok az érzések és tulajdonságok amik Lydiában is megtalálhatók Catherine de Bourghban is egyesülnek de benne sokkal inkább jogosan. Collinsról elég annyi, hogy igazán ügyesen tud tenyérbe mászni. Talán Mr. Bennet kezébe is mászott volna ha kicsit kevesebb ésszel rendelkezik az „áldozat”.

Hát igen, ebben a regényben kicsit több említésre méltó karakter van. De még így se soroltam fel mindenkit. Ott van a kedves nagybácsi és felesége meg az örök fiatal, pletykás nagynéni. Miss Darcy is érdekes ám szerintem nem fontos szereplő.

Amiért jobb a többi klasszikusnál

Először is nem feltétlenül a legjobb de nekem nagyon tetszett. Talán az Elfújta a szélnél nem szeretem jobban. A történet ma is megállja a helyét, de ami miatt leginkább illik a mai korhoz az a nyelvezet. Nincsenek benne nyakatekert szavak és érthetetlen kifejezések. Emellett megmarad a varázs, ami a korra jellemző.  Azok, akiknek kell, magázzák egymást, de mégis képesek olyan dolgokról beszélni, amik szinte testvéri közelséget és intimitást igényelnek. Például Darcy és

Elizabeth beszélgetései is ilyenek.

Kinek ajánlom: A klasszikusok szerelmeseinek szinte kötelező

Mikor: Szégyen, nem szégyen nekem 2 hétig tartott mert sajnos pont beleesett a kritikus időszakomba így pár napig elő se vettem. A könyv által igényelt idő függ az olvasó gyorsaságától és érdeklődésétől, de körülbelül olyan 3-4 napot követel.

Értékelés