Luxus, fényűzés és hihetetlen történetek a felső tízezer
krémjét állandóan figyelő, kiszolgáló olykor haza támogató sokszínű
személyzettől. A könyv hátulja annak ajánlja, aki még nem volt része ennek a
világnak. Saját tapasztalatom nincs erről a néhol beteg társadalmi rétegről
ezért nem tudom megállapítani a könyv hitelességét, de annyit megígérhetek egy
leendő olvasónak: Garantált szórakozás, elgondolkodtató történetek és a könyv
utáni egy napban a lecsillapíthatatlan vágy, hogy mindenre fittyet hányva elutazz
egy luxushotelbe. Legalábbis belőlem ilyen érzéseket váltott ki Kordos Szabolcs
Luxushotel, Hungary című könyve.
A rövid bevezető után és mielőtt rátérnénk, a könyvre
szeretnék egy gyors magyarázattal szolgálni arra, hogy miért olyan kusza a
könyves kritikáim sablonja. Nos, ez az egész blogos dolog (ilyen formában) elég
új nekem ezért keresem a tökéletes formát. A könyv tartalmát már nem szeretném
beszúrni az írásom elé, mert nekem az úgy nem tetszett. Még mindig nincs meg a
tökéletes ezért előre bocsánatot kérek. Na vágjunk is bele…
Az én véleményem:
Kordos Szabolcstól olvastam már egy könyvet a Turista Form
Hungary-t. Tetszett a könyv, de annyira nem fogott meg mint ez a műve. Az után
nem akartam idenevezető lenni vagy turista egy távoli országban. Jelenlegi
könyve viszont annyira megfogott és elbűvölt, hogy akár most azonnal beállnék
egy recepcióba. Az más kérdés, hogy valószínűleg az első nap kirúgnának mert
nem beszélem olyan jól a nyelveket vagy mert amit gondolok azt látni az arcomon
is. De jó belegondolni, hogy „mi lenne
ha…”. De térjünk rá a könyvre, ennyi személyeskedés elég is lesz.
megfogalmazás szempontjából kifogástalan csak nekem néhol túl cifra volt
egy-egy mondat.
A szereplőkről nem igazán tudok mit mondani. Van nekünk egy
csapat különböző beosztású dolgozó. Recepciós, szobalány, főportás, barista… A nevük más, a pozíciójuk is más mint a való
életben, egyedül a jellemző tulajdonságaik maradtak meg.
A történetekről:
Az a sok sztori, amit a riportalanyok mesélnek valami
elképesztőek. Nem tudom, hogy mind igaz-e (valószínűleg az) de akkor is
lenyűgözött a sztárok néhol hihetetlenül értelmetlen dilije, a hétköznapi
emberek mindenféle ügyes-bajos dolgai. Sok nagyon beteg és hihetetlen
történetet olvashatunk, de nagyon sok boldog
vagy éppen vicces is feltűnik.
Sajnos ez egy tipikusan olyan könyv amiről nem igazán lehet
mit írni… Nagyon érdekes, de egyszerűen nem lehet róla úgy írni mint egy „hagyományos”
regényről. Nem tudom a történet menetét leírni mert egyszerűen semmi nem függ
össze semmivel.
Kinek ajánlom: Tulajdonképpen mindenkinek aki érdeklődik a
felső tízezer krémje és azok „nyaralása” iránt.
Mikor: Nem túl vastag könyv, de vannak emésztgetni valók
benne szóval ismét egy hétvégére javasolnám.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése