Ha megkérdeznék tőlem, hogy melyik város jut eszembe a
művészetekről, sütiről és a Shakespeare and company üzletről természetesen
azt mondanám, hogy Párizs. De ha valaki azt kérdezné, hogy melyik város jut
eszembe a Lányok regényéről akkor már kéne gondolkodnom egy kicsit! De mielőtt kővel
hajigáltok, olvassátok el az én véleményem, mert a könyv alapjáraton nem rossz.
A többit, lent…
Az én véleményem
Fogalmam sincs, hogy ez most trilógia vagy sorozat csak
annyit tudok, hogy eddig három része jelent meg. De szerintem egy ekkora sikerű
könyvből több részt készít az írónő. Mert a könyv tényleg nem rossz, lent
kifejtem, hogy nekem miért nem tetszett annyira. Nekem kettőt kölcsön adott az egyik barátnőm,
de csak az első kötetet olvastam el. Nehezen álltam neki 3 okból:
- Már nagyon rég hallgatom, hogy
milyen jó ez a könyv stb. ezért nagy volt a nyomás, hogy most egy újabb
populáris regényt kell elolvasnom.
- A borító általában csak
másodlagos egy könyvnél (vagy harmadlagos) de itt elrettentett. Rózsaszín könyv
árnyék kislányokkal? Miért?
- Bíbor pöttyös könyv? Eddig
csak rubinról, vörösről és aranyról hallottam, de bíbor? Gyorsan utána is
néztem, hátha tetszeni fog nekem ez az új pötty. Hatalmasat tévedtem, a bíbor
pöttyös könyvek olyan regényeket foglalnak magukba, mint például: Egy Zizi naplója, Ottalvós Háború.
Egyiket se olvastam, ezért nem tudom őket megítélni, de a borító ezeknél se túl
bíztató.
Ez a három dolog tett arról, hogy a két könyv 1 hónapig
árválkodott a helyén. Nehezen neki álltam, azt hiszem a Trónok harca után, hogy az majd kellőképpen lenyugtatja az
idegeimet a kissé kimerítő 800 oldal után. Végül is nem volt olyan olvasmány,
ami különösebb emésztgetést igényel vagy csak én nem szűrtem ki belőle.
Miért nem nekem való a könyv?
Nekem az ízlésem könyvek terén nem túl szűk. Úgy értem, hogy
nem igazán válogatok. Olvasható? Magyar? Talán még pöttyös könyv is? Jöhet! Ha
egy könyv nem tetszik, akkor abbahagyom. De a Lányok regénye nem volt rossz, sőt ha pár évvel előbb olvasom talán
az egyik kedvencem lesz. Ezért nem volt szívem letenni. Nagyon is értem, hogy
miért szeretik annyian. Vannak benne lányok, akik már akkorák, hogy egyedül mászkálhatnak,
de annyira még nem nagyok, hogy komoly vagy súlyos dolgokban dönthetnek,
egyedül. Szerintem pont sikerült belőni azt az életkort, amikor már elég nagy
vagy, hogy egy olvasó palánta maga elé képzelje a teljes High School Musicalt,
de annyira még nem vagy érett, hogy ne tudja magát beleképzelni a helyedbe.
A szereplők és a problémáik
Van itt nekünk 4 leányzó, akik a legjobb barátnők. Ezzel
eddig semmi baj sincs. Megtalálható személyükben az összes tipikus jellemző,
amiből legalább egy jellemző az átlagemberekre. Van sport lady, könyvmoly,
„szép” és a teljesen átlagos, szülő(k) által elnyomott és még sorolhatnám.
Olyan problémákkal néznek szembe, amivel az általános iskola 5-ik osztályában
is találkozhatunk. Persze vannak gyöngyszemek is, de azokról később. Ami a
kisebb problémákat illeti…
- Féltékenység egymásra
- Veszekedés apróságokon
- Fiúk
Még sorolhatnám az efféle problémákat. Térjünk rá az olyan
problémákra, amik tényleg elképzelhetőek és tényleg jó meg lettek írva.
SPOILER
eleje: Mélisande gondja tetszett a legjobban. A nagylány, aki még nagyobbnak
akar tűnni. Ha úgy néz ki ez nem nehéz elég a viselkedésre oda figyelni.
Teljesen megértem és átérzem a helyzetét csak annyi maradt számomra homályos,
hogy ha tényleg annyira jól kijött a saját nagy Ő-jével akkor miért nem mondta
meg neki előbb az valós korát, miért kellet a testvérétől megtudnia. Chiara
problémája se hétköznapi, de attól még bárki kerülhet olyan helyzetbe, mint Ő.
Csonka családban élő, színjátszástól és egyéb színészkedéssel kapcsolatos
dolgoktól eltiltva egy apukával akinek (ezt nem tudom, mert nem emlékszem, de
azt hiszem, kiderül már az első kötetben) új barátnője van. Teljesen elképzelhető,
de nem elcsépelt. : SPOILER vége.
Ami a karaktereket illeti voltak jól kidolgozott és emberi karakterek,
de voltak üresfejű zombik is.
A legtöbb emberrel ellentétben én nem utáltam Mélisandet. Értem
én, hogy teljesen tipikus karakter a gazadag szülőkkel, akik nem foglalkoznak
vele és az idegesítő húggal, aki elront mindent az életében, de ép ettől lett
szerethető. A kinézete nem volt szokványos a vörös hajával és a zöld szemével,
de én akaratlanul is szőkének képzeltem kék szemmel. A személyiségével
azonosítottam a kinézetet, amit minden hasonló könyvben megtalálunk. Furcsa
dolog az agy.
Maëlle állt tőlem a legmesszebb. Sportos lány, aki
mindenhonnan elkésik. Annyira nem is volt kidolgozva véleményem szerint, de
lehet, hogy csak az a kis ellenszenv, amit a sport miatt éreztem elnyomva a
különlegességeit. A gondolkodás módja teljesen a fent említett kis nagylány
elvhez igazodik, de a kapcsolata Maxiemmal olyan, mint a romantikus filmekben a
húszon egy-néhány éveseké. Mintha az írónő nem tudná eldönteni mit, akar a
lányokból csinálni. Valósághű szereplőket vagy eladhatókat.
Lily karaktere nekem olyan semlegesként hatott. Az addig rendben,
hogy a lányok félelmeit megtestesíti, például a testképzavar vagy a legjobb barátnőre
való enyhe féltékenység. De maga a karakter nem vett le a lábamról. Neki nem
volt semmi olyan dilije (esetleg a zene) mint a többi karakternek. Későn kelő,
halálosan szerelmes gimnazista lány, aki nem kaphatja meg a herceget fehér
lovon.
A végére hagytam a kedvencemet… Chiara állt hozzám
legközelebb. Talán Mélisande és Chiara elegyéből lehetne megkapni engem, de nem
ez a lényeg… Tehát Chiara, szereti a színdarabokat, az olvasást, színjátszást.
De persze ő sem tökéletes. Innen jönnek a hibái és azok a részek, amikben
már nem hasonlít rám. Az anyukája meghalt ezért egyedül él az apukájával.
Otthon Ő főz, takarít satöbbi női hiány miatt. Továbbá nem mehet, semminek a
közelébe ahol színészkednek, vagy csak szó esik róla. Egyedül színdarabokat olvashat,
de nem játszhat a világot jelentő deszkákon.
A fiúkra inkább nem térek ki, mert szégyen, de csak Lisandro és
Maxim maradt meg annyira, hogy tudjak róluk írni, de az nem lenne fair a többiekkel.
Kinek ajánlom: Minden romantikus lelkű lánynak 12 éves korig!
Mikor: Ehhez a regényhez nem kell egyhuzamban annyi idő, mint mondjuk a
Hopelesshez mert pörögni pörög a cselekmény, de nem annyira gyorsan és izgalmasan,
hogy ne tudd letenni.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése