Jodi Picoult: A nővérem húga

- Hogyha a saját túlélési esélyeimnél jobban izgat valaki másé - akkor az a szerelem?

Ha van egy nehezebb témájú könyv utána próbálom kerülni a hasonló témájú illetve fajtájú könyveket. Ez az elv fordítva is működik. Ha könnyebb az olvasmány, akkor utána ellensúlyozom valami nagyobb falattal. Mivel a Ragyogásra nem tekintettem megrázó könyvként gondolkodás nélkül vettem le a Nővérem húgát a polcról. A filmet sajnos most is előbb láttam, de azért egy év eltelt a kettő között így csak a lényegre emlékeztem a nagy fordulatra az utolsó 10 oldalon nem (sőt, szerintem az filmben nem is úgy volt, de ki emlékszik?). Sejtettem, hogy nem egy könnyed olvasmány lesz, mégis sikerült az írónak meglepnie.
Gyors megjegyzés: Már Facebookon is elérhető vagyok, ugyanazon a néven, amit a blog visel.

Könyv és Film

Szóval a filmben Kate életvidáman, erősen és legfőképp korához illően viselkedett. Viszont a könyvben nem éreztem, hogy most 10 vagy 16. Persze egy könyvben nem lehet annyira szemléltetni, mint egy filmben. Amúgy nincs annyi eltérés inkább csak sok apróság. Végre egy olyan film/könyv került a kezembe ahol az, hogy az egyik szereplő leukémiás lesz nem spoiler sokkal inkább mozgatórugó. A színészek tetszettek bár én az anyuka karakterére inkább egy Salma Hayek típusú színésznőt képzeltem.

A szereplők

A filmbéli Anna

Kezdjük Annaval. Ő a legkisebb gyerek a családban és csak azért „hozták létre” vagy még inkább „alkottál meg” mint egy tökéletes donort Kate számára (aki leukémiás, de erről majd a róla szóló részben). Illetve először nem, is mint egy donort, csak kellett a köldökzsinór Kate számára, de nem vagyok orvos ne menjünk bele. Persze Anna háttérbe szorul a bátyjával együtt mert Kate a leukémiás. Mindenki azt hiszi, ezrét indítja Anna a pert (amelynek lényege, hogy ne kelljen odaadnia a veséjét Katenek, legalábbis mindenki ezt szűri le belőle és ebből következik, hogy természetesen nem így van). Korához képest nagyon érett és értelmes lány, ám itt nem zavaróan, mint A Ragyogásban, hanem pont megfelelő mennyiségben.

Kate ahogy már leírtam szerintem nem igazán egységes. Egyszer felnőtt majd később gyerekes lépést tesz. Nem, most nem az időben való ugrálásra gondolok. Nem tudom, szerencsére milyen egy rákos beteg vagy a kezelések, de ismerek valakit, aki két ember temetett el, rák miatt. Tudatlanul odaadtam neki ezt a könyvet. Másnap hívott, hogy ő ezt nem bírja elolvasni. Ebből sejtem, hogy élethű és valóságos volt Kate.

Campbell Alexander neve nincs fordítva és ez tetszett. Mármint nem olyan átlagos. Alapból tetszett a szereplő, régen egy tipikus aranyifjú (pontos megnevezése azoknak a fiúknak, akik a felső tízezerhez tartoznak). Tetszettek a kutyára vonatkozó kifogások. A végén csodálkoztam, amikor kiderült Bíró (kutya) igazi szerepe, de nagyon tetszett.

A szerintem gyönyörű DVD borító

Juliát én teljes mértékig megértem és szerintem (csak Julia ismereteivel) rosszabb „bosszút” érdemelt volna Campbell. Maga a karakter tetszik és (VIGYÁZAT KEZDETLEGES PSZICHOLÓGUS) jól mutatja be a felnőtté válás azon részét, amikor a rózsaszínhajú nőből nyugodt, és félig kiegyensúlyozott nő lesz.

 Kate, Anna és Jess anyukája Sara egy fantasztikus karakter. Nem lehet a regény két eltérő pontján ugyanúgy jellemezni. Az egyik percben nem érted és elítéled a következőben látod, hogy mit miért csinált. Akkor nyer értelmet minden. A könyv nagy részén ellenszenves volt mivel akkor csak azt láttam, hogy Kate ért mindent megtesz ám Anna és Jess teljesen háttérbe szorulnak. Majd jött Sara nézőpontja és minden más lett.

Brian, az édesapa egy tipikus apa karakter. A védelmező és ez még a foglalkozásában is megnyilvánul mivel tűzoltó annyi plusszal, hogy nem csak tűzet olt hanem életeket is ment (orvosilag). Persze nincs orvosi diplomája, de ő látja el a sérülteket a tűz után. Vért vesz, ébren és életben tart stb. Hobbija a csillagászat és teljes mértékben megérti Annát. De mindezek mellett aggódik Kate ért akárcsak Sara, annyi különbséggel, hogy nála kevésbé jön át az, hogy a többieket elhanyagolná.

Jess a legidősebb Fitzgerald gyerek és egyben ő képviseli a sötétoldalt is. Tipikus rosszgyerek. Cigizik, folyton balhézik és mellesleg (KISEBB SPOILER) gyújtogat is. A gyerek Jessen nagyon meghatódtam. Nem írom le, mert sokkal jobb olvasni de annyit mondok: Ne a borító alapján ítéld meg a könyvet.

Kate szintén a filmből

Minden más

Az új borító nekem nagyon tetszik. Annyira jellemző a két fa és az egyik szürke vagyis, kevéséb jelentős (Anna) a másik pedig feltűnő és zöld (Kate). Vagy épp fordítva bár az már egy kicsit erőltetett lenne. Kate a szürke, vagyis az „egészségtelen” Anna pedig az „egészséges”. De nem vagyok se filozófus se pedig borító elemző/tervező így hanyagoljuk a témát.

Ami a végkifejletet illet… KIAKADTAM! Vagy elfelejtettem, vagy egy az egyben kihagyták a filmből (inkább a második lehetőség) ezért teljesen váratlanul ért. Nem fogok leírni róla semmit, de az utolsó 5 oldal nagyon kiakasztó. Hogy jó vagy rossz értelemben azt mindenki döntse el maga.

Kinek ajánlom: Mindenkinek, akinek van hozzá akarata és ereje. Nem súlyosan megrázó úgy, hogy én még nem kerültem sehogy kapcsolatba ezzel a világgal, de elérzékenyülni nagyon könnyű tőle. A depressziós hangulat pedig szinte előre garantálható.

Értékelés:

Amit most hallgatok: Meghan Trainor- NO