Mostanában nagyon be van szabályozva az olvasási
menetrendem. Már csak pár könyv és végzek, a kihívással utána jöhet minden, de
most egyelőre csak azokat olvasom, amiket akkor vettem ki mikor életemben
először úgy mentem könyvtárba, hogy pontosan tudtam mit akarok. Ez viszont nem
volt látható az időn, amit ott töltöttem, mert akkor volt a már említett
könyvtári nap és akkor vettem a már szintén emlegetett 3 könyvet. A kivett
könyvek közül már kivégeztem 2-3 könyvet, de azok vagy rövidek voltak vagy csak
nem éreztem szükségesnek, hogy írjak róluk. Most viszont 1 és ½ könyvet fogok
nagyító alá venni. a fél jelzést azért kapta, mert az egyik csak egy rövid
novella. A másikat tegnap végeztem ki, mert egyszerűen megint egy olyan könyv,
ami olvastatja magát. Bár véleményem szerint ez egy jó könyv alapfeltétele.
Komoly témák és egy kis James Bond
Az első könyv, amiről írni szeretnék az Fern Michaels
Angyalok-Hétvégi Harcosok című könyve. A könyv olyan komoly témákat övez néhol
annyira komolytalan hangnemben! Az egyik percben még jót nevetünk egy viccen a
következőben meg elszorul a torkunk egy rossz sors hallatán. Van itt minden, ami egy „átlagos” könyvben
nincs. Jó talán ez egy kicsit túlzás. Az alaptörténet egyszerű és nagyszerű.
Van nekünk egy csokor erős, független nehéz sorsú asszonyunk. Ehhez adjunk
hozzá egy korlátlan erkölcsi és pénzügyi idő hölgyet, aki bármire képes, egy
volt „kémet” aki a legjobb a szakájában. Ezt koronázzuk meg egy szintén
nagymenő ügyvédnővel. Kész is egy akció dús és cselekményes regény. Kicsit
Charlie angyalai koppintásnak tűnik. Persze teljesen más, inkább ott tűnik
szembe amikor „angyaloknak” szólítják őket. Nem szeretnék sokat írni a történetről
a spoiler veszély miatt. Viszont annyit, megígérhetek, ha a kezedbe veszed
garantáltan kedvet kapsz egy kis törvényszegéshez. Van benne egy kevéske vér,
jó sok motoros-bőrszerkós-kamionos-vagánycsajos jelenet, de mindemellett olyan
dolgok, amiket az ember maximum a kékfényben vagy egy erősebb krimiben láthat.
Kinek ajánlom: Az olyanoknak, akik nem félnek egy kis
durvaságtó,l de szeretnének valami viszonylag lágyat olvasni.
Egy szörnyen megrázó novella története
Már említettem egy párszor, hogy nagyban csinálok egy
könyves kihívást. Na, ehhez a kihíváshoz kellett egy novella. Ki is vettem a
könyvtárból egy válogatást, hogy majd én találok benne valamit. Ebből az lett, hogy
leesett a földre, és ahogy felvettem elkezdtem olvasni az aktuális novellát az
elejéről. Kaffka Margit Levelek a zárdából című novellája lett a szerencsés. Én kis naiva azt gondoltam, hogy egy vidám kis
történet lesz, már amennyire egy zárda vidám lehet. Nem tudom, valami Abigél
szerűre gondoltam. Hát valami teljesen mást
kaptam. Nem szeretném itt se lelőni a poént, de akármire is gondolsz, miközben
olvasod, biztos lehetsz benne, hogy nem az fog történni. A történetet csak
fokozza, hogy egyedül a kislány leveleiből tudunk tájékozódni (na, jó csak 99
százalékban) ezért megmarad az a valami, amit mi régen csak „balladai homálynak”
hívtunk. Nem lehet eldönteni, hogy a kislány tényleg olyan rossz, mint a
nővérek állítják vagy esetleg csak „eleven”.
Kinek ajánlom: Annak, aki meghökkentő „mesét” keres, de
nincs sok ideje. Durván háromnegyedóra egy átlagsebességű olvasónak.
Hát ennyi lett volna az én másfeles kis értékelésem.
Kiderült, hogy több tanulni valóm van, mint gondoltam ezért nem sikerült olyan
gyakran hoznom úgy bejegyzést, de ígérem január után ez más lesz. Akkor elvileg
már nem kell sokat tanulnom vagy csak nem olyan intenzíven, mint most. Addig is
kitartás! Egyet viszont be fogok tartani, a havi 2 posztot minimum. Tudom,
nagyon kevésnek tűnik, de a helyzetemet elnézve többet nem merek ígérni.
„Ha szárnyak nélkül
születtél, hagyd, hogy kinőjenek!”
